Nodar Dumbadze (July 14, 1928 鈥� September 4, 1984) was a Georgian writer and one of the most popular authors in the late 20th-century Georgia. Born in Tbilisi, he graduated from the Faculty of Law at Tbilisi State University in 1950. The same year, his first poems and humorous stories appeared in the Georgian press. He edited the satirical magazine Niangi from 1967 until 1972 when he became a secretary of the Union of Georgian Writers and a member of the presidium of the Union of Soviet Writers in 1972. Most of his fame came through his novels Me, Grandma, Iliko and Ilarioni (1960), I Can See the Sun (1962), A Sunny Night (1967), Don鈥檛 Be Afraid, Mother! (1971), The White Banners (1973), and The Law of Eternity (1978). His works are remarkable for simplicity and lyricism of the prose, humor, and melancholy coupled with optimism. He was awarded the Shota Rustaveli State Prize in 1975 and the Lenin Prize in 1980. Most of his major works have been dramatized and/or filmed. He died in Tbilisi and was buried there, at the Children鈥檚 Town "Mziuri" founded by him.
Bu kitab f蓹rqli, tan谋mad谋臒谋m bir yazardan n蓹s蓹 oxuma ist蓹yim yarananda qar艧谋ma 莽谋xm谋艧d谋. 脟眉nki bizim kitab ma臒azalar谋nda h蓹r d蓹f蓹 eyni yazarlar谋 g枚rm蓹kd蓹n g枚zl蓹rim mazol olur. Kitab bir h眉cr蓹y蓹 y谋臒谋lm谋艧 枚z h枚kml蓹rini g枚zl蓹y蓹n bir qrup g眉nahkar v蓹 g眉nahs谋z m蓹hbusdan b蓹hs edir. 陌艧l蓹diyim yerin arxas谋nda h蓹bsxana yerl蓹艧ir, ona g枚r蓹 bir t蓹r蓹fd蓹n onlar谋 m眉艧ahid蓹 etm蓹k v蓹 ox艧ar m枚vzulu 蓹d蓹biyyat oxumaq maraql谋 oldu.
Dumbadze reg茅nye nem valamif茅le kommunizmus kritika, mert ha az lenne, akkor hogy is jelenhetett volna meg. Dumbadze nem volt egy elnyomott, peremre tasz铆tott 铆r贸, eg茅sz 茅let茅ben megbecs眉lt tagja volt a SZU 铆r贸t谩rsadalm谩nak. Ett艖l persze m茅g olvashatjuk SZU-szat铆r谩nak ezt a reg茅nyt, mert az olvasatok csod谩kra k茅pesek. Meg h谩t, amit lehetett b铆r谩lni, azt lehetett b铆r谩lni. Illetve k枚telez艖 volt. Hisz maga az alapszitu谩ci贸 is abszurd, f艖h艖s眉nk, Zaza, egy kocsmai vereked茅sbe keveredik, teljesen 谩rtatlanul, m茅gis 艖t tart贸ztatj谩k le egy vend茅g hal谩la miatt. Ellenkez艖j茅t csak egy m谩sik vend茅g, aki kiprovok谩lta az eg茅sz balh茅t, bizony铆thatn谩, de 艖 k贸m谩ban fekszik. Megjegyzem, az eg茅sz alapszitu mintha csak maga a Szovjetuni贸 metafor谩ja lenne: itt vagyunk mi, akaratunk ellen茅re 谩rtatlanul bez谩rva a vil谩g legnagyobb b枚rt枚n茅be, az eg茅szet kiprovok谩l贸 szem茅ly meg bebalzsamozva fekszik a Kremlben, 茅s hi谩ba k茅rdezz眉k: De h谩t mi茅rt, Vlagyimir Iljics, mi茅rt? Innen azt谩n elkezd艖dik egy b煤cs煤szimf贸nia-szer疟 dramaturgi谩ba oltott kom茅dia, ami egyre jobban megkeseredik a v茅g茅re. T铆zen kezdik a cell谩ban, azt谩n egyre fogynak a beutaltak, m铆g v茅g眉l Zaza egyed眉l marad. K枚zben persze megismerj眉k a t枚bbiek t枚rt茅neteit is, n茅melyik igazi b疟n枚z艖, n茅melyik csak megpr贸b谩lt 眉gyeskedni a jobb meg茅lhet茅s miatt, ez amolyan alapk茅szlet volt a szocialista ember t煤l茅l艖 h谩tizs谩kj谩ban. Hogy ez a v茅g茅re v枚r枚s farokk茅nt odabiggyesztett feh茅r z谩szl贸 metafora mit is akar jelenteni, nem tudom, t枚bbf茅lek茅ppen is lehetne magyar谩zni. Mindenesetre Zaza szabadul谩sa 茅ppoly v谩ratlan 茅s 茅rtelmetlen, mint a letart贸ztat谩sa. Vannak t谩rsadalmak, rendszerek, ahol nem rajtad m煤lik. 脫vakodj ezekt艖l.