"uzun zamand?r okumam?? olmaktan rahats?zl?k duydu?um bir jaguar kitab?yd? ya?amak. bizim büyük challenge’?m?zda “?in edebiyat?ndan bir kitap” maddesini bahane edip bu rahats?zl???ma ve merak?ma bir son verdim.

asl?na bakarsan?z kitab?n en sevdi?im taraf?, ismi. ideolojilerin, devletlerin, y?neticilerin yapt?klar? ?eylerin mikro düzeyde insanlar?n hayat?n? nas?l etkiledi?ine dair her türlü i?erik ?ok ho?uma gidiyor; svetlana aleksiyevi?’i de, mo yan’? da, edouard louis’yi de sevme sebebim bu: bunun ?zünü ?ok iyi anlay?p ?ok iyi anlatmalar?. asl?nda bu kitap bana louis’nin babam? kim ?ldürdü kitab?ndan ?u k?smk hat?rlatt?: “Her ?eye sahip olan bir ailenin, siyasi bir karar? kutlamak i?in denize gitti?ini ne g?rdüm ne de duydum, onlar bunu yapmaz ?ünkü siyaset onlar?n hayatlar?nda neredeyse hi?bir ?ey de?i?tirmez.” i?te bu kitab?n en güzel ba?ard??? ?ey de bu: bu kü?ük k?yde, zenginli?in zirvesinden fakirli?in dibine inen kü?ük ailenin hayat?yla birlikte bütün bu müdahalelere ra?men ana karakter fugui’nin inatla yapt??? ?eyi, ya?amay? anlatmas?. kitab? okuduktan sonra ismi basitli?i ve güzelli?iyle beni tekrar mest etti.

ba?ta, aralarda, ve sonda araya giren anlat?c? müdahalesini de ?ok sevdim. sanki fugui bizzat bana anlatm?? gibi hissetmemi sa?lad?. bu aralar hep b?yle k?sa cümleler kuran, derdini k?sa vr ?z anlatan kitaplara denk geliyorum ve tam da b?yle ?eylere ihtiyac?m olan bir d?nemde oldu?umdan ?ok memnunum bu denk geli?lerden. velhas?l biz bu ?in edebiyat?n? seviyoruz be karde?im. "

"Illusztráció egy buddhista tantételhez. Miszerint az élet szenvedés, a boldogság pedig nem más, mint a szenvedés elkerülése. Amennyiben pedig a szenvedés nem elkerülhet?, rugalmasan távolodjunk el attól, ami szenved (saját énünkt?l), és szemléljük azt der?s nyugalommal.

No most ez egy kiváltképp praktikus módszer, ha az ember Kínában él a XX. század második felében. Olyan itt az egyén, mint akit a sínekre k?t?ztek, mik?zben a t?rténelem vonata ide-oda száguldozik felette. Kommunizmus, éhinség, kulturális forradalom (ami - mint a kulturális forradalmak általában - pont a kultúrának volt híján), mit mondjak, Mao mindent megtett, hogy a kínai irodalomnak legyen mib?l merítenie. Ilyen k?rülmények k?z?tt a buddhista stratégiai nyugalom alapvet?en a meg?rülést?l menthette meg az embert.

De Jü Hua nem elégszik meg azzal a szenvedéssel, amit a t?rténelem okozhat, hanem bizony el?készít pár speciálisan egyéni tragédiát is - mégpedig igen fantáziadúsakat, mondhatni, perverzeket. Nem csodálkoznék, ha Fu-Kuj, a f?h?s szerezne egy ügyvédet, és beperelné szerepl?bántalmazásért. (Nyilván ezért írta meg ?t Jü Hua szegénynek és sztoicizmusra hajlamosnak: így nem csak nincs kedve ügyvédet fogadni, de ha lenne, akkor se tudná megfizetni.) Mert ez egy olyasfajta k?nyv, amiben a szerepl?k élete csak azért válik id?nként rendezetté, azért alakulnak ki benne harmonikus periódusok, hogy nagyobbat üss?n az olvasón, amikor az író elveszi azokat t?lük (t?lünk). Mimózább lelkület? k?nyvmolyoknak épp ezért azt javaslom, hogy amikor olyan szakaszhoz érnek, amiben a szerepl?k láthatóan jól érzik magukat, csukják be a k?nyvet, és tekintsék úgy, hogy az volt a vége."

"Десетилетия "живот" в комунистически Китай са сбити в този кратък роман от Ю Хуа.

От привидно жизнерадостния разказ на престарелия Фу-гуей струи много безнадежност, ужас и мъка... Сграбчва те историята неусетно, стиска без жалост, докато усетиш как си се задавил от неизплакани сълзи!

Безупречен превод от китайски на Стефан Русинов, благодаря!

P.S. Дни след като съм завършил "Живи", продължавам мислено да се връщам към детайли и случки от нея. Голяма книга е, без никакво съмнение!!!

Единствено нещо корицата не ми се връзва някак със съдържанието."