What do you think?
Rate this book
Dzá
Spiró György nagy fába vágta a fejszét, talán a legnagyobba. A dráma-, regény-, novella- és versíró szerző tizenkét éven át érlelte most megjelent regényét, mely végül közel nyolcszáz oldalasra sikeredett, miközben saját bevallása szerint sok mindent kihagyott belőle, ami még foglalkoztatta a témában. A téma a kétezer éves kereszténység, amely a nyugati civilizációt alapvetően meghatározza. Hőse az Uri nevű egyszerű, rövidlátó kisfiú, aki Krisztus megfeszítésének századában született. A kalandregénynek is beillő fejlődéstörténet az ő útján vezet végig: a római diaszpórában felcseperedett fiú különös módon tagja lesz a delegációnak, amely Pészahkor Jeruzsálembe viszi az adót, és ez a gyenge fizikumú kölyök Jeruzsálemen, Júdeán és Alexandrián keresztül vándorol, hogy aztán évek múlva visszajusson Rómába. Valahogy mindig többnek hiszik, így olyan kiváltságos helyzetekbe kerül, hogy együtt vacsorázik Pilátussal, a császárnak tolmácsol, de gyakran a legsanyarúbb számkivetettség a sorsa. Rengeteg kalandon keresztül okosodik és érik Uri, miközben az író kihasználja a lehetőséget, hogy véleményt mondjon a kis- és nagypolitikáról, a „császárváltogató korról�, amelyben semmi bizonyos nincs, csak az állandó változás és bizonytalanság, s amely a kifinomult olvasóban bizonyosan sok szempontból kísértetiesen rímel korunkra. Miközben vaskos olvasmány a Dzá, mindvégig lehengerlő humorral és bölcsességgel megírt, változékony, kalandokkal teli, gördülékeny olvasmány, amely nagyra vállalkozott, ahogy a nagy regények többsége. Hogy sikerült-e Spirónak átfogót, egyetemest alkotnia, majd eldöntik a vállalkozó szellemű olvasók.
770 pages, Hardcover
First published January 1, 2005
79 people are currently reading
894 people want to read
About the author
György Spiró
61books42followersGyörgy (George) Spiró is a dramatist, novelist and essayist who has emerged as one of post-war Hungary's most prominent literary figures. He is a member of the Széchenyi Academy of Letters and Arts.
The son of an engineer from Miskolc in eastern Hungary, he graduated in Hungarian and Slavic literature from the Eötvös Loránd University (ELTE) in 1970, and completed additional studies in journalism and sociology. His earlier career was spent in radio journalism. More recently, in addition to his writing, he has been employed as associate professor at the Department of World Literature and currently at the Institute of Art Theory and Media Studies at ELTE.
His plays have won numerous awards, including several for best Hungarian drama of the year. A few of them are available in English translation. The best known one is Chickenhead (1986), an earthy and bitter drama of a young delinquent's disillusionment at the longed-for reunion with his drunken father. Dramatic Exchange described it as "widely considered to be the most important Hungarian play of the last 20 years."
His avant-garde style, depicting coarse language and characters outside the pale of respectability, often dismayed more traditional Hungarian critics.
His most recent work, and most ambitious creation to date, is an 800 page novel, Dzá, (Captivity), published in 2005. Set in the Roman Empire in the time of the Julio-Claudian dynasty, it follows the experiences of a Jewish wanderer named Uri. Spiró's earlier works eschewed Jewish themes, but in this work he returns to his ancestral roots.
The son of an engineer from Miskolc in eastern Hungary, he graduated in Hungarian and Slavic literature from the Eötvös Loránd University (ELTE) in 1970, and completed additional studies in journalism and sociology. His earlier career was spent in radio journalism. More recently, in addition to his writing, he has been employed as associate professor at the Department of World Literature and currently at the Institute of Art Theory and Media Studies at ELTE.
His plays have won numerous awards, including several for best Hungarian drama of the year. A few of them are available in English translation. The best known one is Chickenhead (1986), an earthy and bitter drama of a young delinquent's disillusionment at the longed-for reunion with his drunken father. Dramatic Exchange described it as "widely considered to be the most important Hungarian play of the last 20 years."
His avant-garde style, depicting coarse language and characters outside the pale of respectability, often dismayed more traditional Hungarian critics.
His most recent work, and most ambitious creation to date, is an 800 page novel, Dzá, (Captivity), published in 2005. Set in the Roman Empire in the time of the Julio-Claudian dynasty, it follows the experiences of a Jewish wanderer named Uri. Spiró's earlier works eschewed Jewish themes, but in this work he returns to his ancestral roots.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 60 reviews
Read
September 9, 2018The last time I read a novel like this was Gore Vidal's . I hope never again to do so. Pure unadulterated Historical Fiction, unsullied by neither style naught story (but you'll learn a lot!). What you get is in for mation ; and no telling really of course when it's fictional in for mation and when factual and when fictionalized faction. But that's no matter when the style is this bland and the narrative events are fully uneventful--fictionally uneventful because indeed we must say that historically these events were incredibly eventful. As The Untranslated puts it, "[T]he reader will get an extensive and meticulously researched overview of the culture, economy, warfare, politics and everyday life of Ancient Rome and Judea." Also a tiring and exhausting and unenthusiastic overview from this tiny little perspective--Uri, our protag--who has the personality of concrete. And despite having the famous Philo (of Alexandria) feature in large sections of the novel (and a name drop or two of Aristotle etc) there is nought of a filip nor iota of philosophy or anything such to even get hinted at here. Not a jot. Nor a tiddle. How this is possible still baffles me.
Of course, if you go for that kind of thing, please do dig in. The more of you are reading Spiró, the more likely his Kingfisher might get English'd (for which see=below).
Oh and too one more thing that eats at my craw. A dull boring Lit=Fic(kindof)Genre novel like this one (and city on fire and night film and jerusalem) gets a beautiful hd with lovely binding, paper, etc whilst truly wonderful fictions like Prae get a meager pb edition.
And finally, a shout out to Translator . It's like he can translate both Joyce and Michener!
________
the complete review was much more tolerant of this novel than I ; giving it an "A-" -- "it rarely feels like simple information-dumping, as instead he weaves even obscure details about (especially Jewish) life in those times into the narrative in a way that doesn't feel forced." Felt like a lot of info=dumping to me, even if done adroitly and not quite feeling 'forced' :: "well=oil'd info=dump"? "Captivity is a superior, well-researched historical novel, but history aside it's also simply a very good story, with a compelling protagonist" ; eh, it's not my thing at all.
________
Yes. It is being Englished. But his other one, Kingfisher, would've been the prefer'd?
Of course, if you go for that kind of thing, please do dig in. The more of you are reading Spiró, the more likely his Kingfisher might get English'd (for which see=below).
Oh and too one more thing that eats at my craw. A dull boring Lit=Fic(kindof)Genre novel like this one (and city on fire and night film and jerusalem) gets a beautiful hd with lovely binding, paper, etc whilst truly wonderful fictions like Prae get a meager pb edition.
And finally, a shout out to Translator . It's like he can translate both Joyce and Michener!
________
the complete review was much more tolerant of this novel than I ; giving it an "A-" -- "it rarely feels like simple information-dumping, as instead he weaves even obscure details about (especially Jewish) life in those times into the narrative in a way that doesn't feel forced." Felt like a lot of info=dumping to me, even if done adroitly and not quite feeling 'forced' :: "well=oil'd info=dump"? "Captivity is a superior, well-researched historical novel, but history aside it's also simply a very good story, with a compelling protagonist" ; eh, it's not my thing at all.
________
Yes. It is being Englished. But his other one, Kingfisher, would've been the prefer'd?
December 14, 2015
"All The Chains We Cannot See" is the title I'm thankful wasn't used. So, thank you Mr. Spiro for respecting your readers and selecting just one word instead of an "oh-so-important-I-must-be-read" telegraph. I found most of this fascinating but parts of this felt a bit dry, as if too much historical research was left within the book. UPDATE: In hindsight, this felt like a James Michener novel, but in a good way, like "Hawaii", which I felt was Michener's best.
February 12, 2017
Życie to podróż. Dlatego, drogie dzieci, czytajcie jak najwięcej, żeby jak najmniej dostać w trakcie tej podróży po dupie.
December 28, 2016
At 860 pages of densely packed text, Captivity is a hefty read, but one that pays out richly. It is at once a Bildungsroman that gives a deeply personal narration of the life of Gauis Theodorus (known mainly by his Jewish name Uri), a Roman Jew who lives through the upheaval of the Roman Empire in the first century, and a grand historical novel featuring all of the great figures of that era, from Caligula, Claudius and Philo of Alexandria to Jesus Christ himself.
The seamless interplay between Uri's personal tale and the great historical manoeuvres taking place around him is masterful, bringing to mind great historical novels like War and Peace (It was no surprise to discover that the author is an expert in Slavic literature). The richness of the historical detail is breathtaking, with Spiro's description of commerce, social structures and legal systems in first century Rome feeling almost contemporary in their complexity. Readers with knowledge of modern Judaism will be particularly intrigued by the portrayal of religious and cultural life among the Jews of classical Rome, Judea and Alexandria, as well as Uri's double identity as both a Jew and a Roman citizen.
But what struck me most about the book was its depiction of a society on the brink of great upheaval. Thrown into the action towards the end of the reign of Tiberius, we see a society softened by years of peace and relative stability, and watch as it descends into madness and bloodshed. Despite being highly intelligent and able to see many of the foreboding signs that his superiors are blinded to, Uri's low social status means that he is powerless to influence the course of events unfolding around him, a prisoner to his fate despite his many talents. Considering the feelings of uncertainty and powerlessness that grip us today, this is a timely novel despite its historical setting.
The translation is excellent, with Spiro's acerbic humour rendered perfectly - however I have one major gripe about this book that is the reason I've only given it 4 stars: the book is littered with typos and grammatical errors. Missing articles, misplaced pronouns, tenses changing half-way through clauses, even paragraphs beginning with lower-case letters. Over such a lengthy tome it would be understandable if there were a few such errors over the course of the book, but at points in this translation of Captivity it seems as if there is one on every page. There is even an error in the penultimate sentence. It seems as if the publisher printed the translator's text without so much as a cursory proofread. This assumption is also backed up by the blurb printed on the inside cover, which doesn't bare much semblance to the book itself. It's a real shame that the English translation of such a wonderful novel has been so woefully mistreated by its publisher.
The seamless interplay between Uri's personal tale and the great historical manoeuvres taking place around him is masterful, bringing to mind great historical novels like War and Peace (It was no surprise to discover that the author is an expert in Slavic literature). The richness of the historical detail is breathtaking, with Spiro's description of commerce, social structures and legal systems in first century Rome feeling almost contemporary in their complexity. Readers with knowledge of modern Judaism will be particularly intrigued by the portrayal of religious and cultural life among the Jews of classical Rome, Judea and Alexandria, as well as Uri's double identity as both a Jew and a Roman citizen.
But what struck me most about the book was its depiction of a society on the brink of great upheaval. Thrown into the action towards the end of the reign of Tiberius, we see a society softened by years of peace and relative stability, and watch as it descends into madness and bloodshed. Despite being highly intelligent and able to see many of the foreboding signs that his superiors are blinded to, Uri's low social status means that he is powerless to influence the course of events unfolding around him, a prisoner to his fate despite his many talents. Considering the feelings of uncertainty and powerlessness that grip us today, this is a timely novel despite its historical setting.
The translation is excellent, with Spiro's acerbic humour rendered perfectly - however I have one major gripe about this book that is the reason I've only given it 4 stars: the book is littered with typos and grammatical errors. Missing articles, misplaced pronouns, tenses changing half-way through clauses, even paragraphs beginning with lower-case letters. Over such a lengthy tome it would be understandable if there were a few such errors over the course of the book, but at points in this translation of Captivity it seems as if there is one on every page. There is even an error in the penultimate sentence. It seems as if the publisher printed the translator's text without so much as a cursory proofread. This assumption is also backed up by the blurb printed on the inside cover, which doesn't bare much semblance to the book itself. It's a real shame that the English translation of such a wonderful novel has been so woefully mistreated by its publisher.
June 13, 2020
„Van abban valami, hogy Amerika - s az egész globális világ - modern Rómaként működik. A regénynek mégsem ez az igazi párhuzama, hanem az, hogy ma a világ nyugati részén ugyanolyan vallástalan korszakban élünk, amilyenben szerintem elődeink is éltek 2 ezer éve. Mára majd minden vallás kiürült, képtelen betölteni a funkcióját, nem segít az embereknek megoldani az életüket és a halálukat, és úgy látom, ez a hiány ismét vallási világforradalmat érlel.� (HVG interjú Spiró Györggyel)
Azt mondja Spiró, hogy nem képes olyan gonosz karaktereket megírni műveiben, mint amire képes volt például Dosztojevszkij.
Azt mondom én, hogy Spiró képes volt olyan nagyregényt írni, mint amire képes volt például Dosztojevszkij.
„Azt szerettem volna megírni, milyen feltételek kellettek ahhoz, hogy a kereszténység megszülessen. Rengeteg negatívumból születik meg a kereszténység, abból, hogy a világot úgy, ahogy van, nem lehet elviselni. Súlyos, mély válságban volt akkor a világ, azóta is ebben vagyunk benne, aminek a bizonyítéka, hogy a kereszténység ma is működik. Ha nem létezne, akkor már kijutottunk volna a válságból, amelyben megszületett. Arra volt szükségem, hogy a főhősöm elvileg válhasson kereszténnyé, ezért olyan helyzetből indul és olyan kalandokon megy végig, amelyek mintha predesztinálnák arra, hogy keresztény legyen. Akkoriban Rómában már rengeteg szekta versengett egymással, és bármennyire tagadják és elhallgatják is azóta mind a keresztények, mind a zsidók, a római zsidó közösség lett a leghamarabb kereszténnyé, és Róma, a birodalom fővárosa lett a kereszténység bölcsője. Az érdekelt, a főhősöm, akinek muszáj lenne kereszténnyé válnia, mégsem lesz azzá. Ez azért volt becsületes eljárás a részemről, mert nem vagyok hívő. Eddig ehhez a korszakhoz az irodalomban csak hívők nyúltak, mindegy, hogy Gárdonyinak vagy Sienkiewicznek hívták őket. Azt írták meg, miért törvényszerű, hogy a kereszténység győzzön, és ezért önmagában minden egyes ilyen regény, akkor is, ha nem Jézus áll a középpontjában, üdvtörténeti jellegű, a főhőst mindig eljuttatják a bizonyosságba, a megváltásba, az üdvösségbe. Nekem ez nem megy. Nem vagyok hívő, és nem vagyok ideológus. Ezért a főhősöm szkeptikus és kiábrándult józan figura maradt.� (Interjú Spiró Györggyel)
Azt mondja Spiró, hogy nem képes olyan gonosz karaktereket megírni műveiben, mint amire képes volt például Dosztojevszkij.
Azt mondom én, hogy Spiró képes volt olyan nagyregényt írni, mint amire képes volt például Dosztojevszkij.
„Azt szerettem volna megírni, milyen feltételek kellettek ahhoz, hogy a kereszténység megszülessen. Rengeteg negatívumból születik meg a kereszténység, abból, hogy a világot úgy, ahogy van, nem lehet elviselni. Súlyos, mély válságban volt akkor a világ, azóta is ebben vagyunk benne, aminek a bizonyítéka, hogy a kereszténység ma is működik. Ha nem létezne, akkor már kijutottunk volna a válságból, amelyben megszületett. Arra volt szükségem, hogy a főhősöm elvileg válhasson kereszténnyé, ezért olyan helyzetből indul és olyan kalandokon megy végig, amelyek mintha predesztinálnák arra, hogy keresztény legyen. Akkoriban Rómában már rengeteg szekta versengett egymással, és bármennyire tagadják és elhallgatják is azóta mind a keresztények, mind a zsidók, a római zsidó közösség lett a leghamarabb kereszténnyé, és Róma, a birodalom fővárosa lett a kereszténység bölcsője. Az érdekelt, a főhősöm, akinek muszáj lenne kereszténnyé válnia, mégsem lesz azzá. Ez azért volt becsületes eljárás a részemről, mert nem vagyok hívő. Eddig ehhez a korszakhoz az irodalomban csak hívők nyúltak, mindegy, hogy Gárdonyinak vagy Sienkiewicznek hívták őket. Azt írták meg, miért törvényszerű, hogy a kereszténység győzzön, és ezért önmagában minden egyes ilyen regény, akkor is, ha nem Jézus áll a középpontjában, üdvtörténeti jellegű, a főhőst mindig eljuttatják a bizonyosságba, a megváltásba, az üdvösségbe. Nekem ez nem megy. Nem vagyok hívő, és nem vagyok ideológus. Ezért a főhősöm szkeptikus és kiábrándult józan figura maradt.� (Interjú Spiró Györggyel)
March 25, 2016
Spiró könyve nehéz. Nem mintha nem lenne kellően olvasmányos (az!), de mégiscsak 770 sűrűn telerótt oldal, nem éppen bibliapapírra nyomott, kemény táblás, sokkilós alkotás. Buszon, villamoson, trolin állva, kapaszkodás közben olvasni esélytelen. Mindez érthető, elvégre Spiró egy teljes emberélet történéseit, sőt azon is túl - egy kedves ismerősöm szavait idézve - "a gyűlölet születésének" kortól független univerzáléit sűrítette egyetlen regény keretei közé. Tökéletesen megértem, hogy a zsidó identitásukat mai napig őrző és ápoló olvasók számára ez a könyv páratlan élményt nyújt. A történet főhőse, Uri, a vaksi, rút és csenevész római zsidó fiú Krisztus és első követőinek korában, a császárkori, belviszályoktól és mértéktelen kicsapongásoktól gyötört, dekadens Római Birodalom idején vetődik el az ókori Mediterráneumnak a zsidó (és nem zsidó) történelem szempontjából kulcsfontosságú helyeire, miközben éppúgy megjárja az emberi lét magasságait, mint mélységeit; hányattatásai közepette erőtlen, kór sújtotta gyenge hajtásból erős, a heves szélviharban is csak meghajló, de ketté nem roppanó ággá fejlődik. Őszintén meglepett, mekkora érzékkel lehel életet Spiró a korra vonatkozó történeti adatokba, milyen tehetséggel és hozzáértéssel idézi meg az első század társadalmi viszonyait, és mennyire eldolgozottak a tények és a fikció közötti határok. Nem vitás, ebben a tekintetben a Dzá leginkább a Passuth-féle történelmi regények legsikerültebb példáival vetekedik. És mivel a történészek krédója szerint a múlt tanulmányozásának célja a jelen megértése és ezen keresztül a jövő bölcsebb megtervezése, Spiró műve, még csak nem is leplezett módon, a 20. század vészkorszakának miértjeit segít testközelbe hozni. Senki ne gondolja azonban, hogy az író a zsidók szenvedései felett siránkozik; a maga kíméletlen és szókimondó realizmusával, a helyenként kifejezetten közönséges, vulgáris fogalmazásával Spiró olyannak festi le az antikvitást, köztük a zsidóságot, amilyen az valójában volt: idealizált, fennkölt, már-már romantikus mázától megfosztottan, az emberi volt minden bűnével és gyarlóságával egyetemben, a kiválasztott néppel szemben gyakorolt metsző gúnnyal és éles kritikával. Rítusokba merevedett hitetlenség, hideg számítás, képmutatás és köpönyegforgatás, konformizmus, a vagyon és a hatalom hajhászása, a lélek feláldozása Mammon oltárán - Spiró bátran nyúl ezen motívumokhoz, melyek kortól és etnikai hovatartozástól függetlenül minden közösségben felütik fejüket, és nem csekély szerepet játszanak abban, hogy az emberiség sok évezredes írott történelmében sokan egyfajta ciklikusságot vélnek felfedezni. (Hogy ez az időszakos ismétlődés miért látszati csupán, azt most teljességgel mellékes.) A képet néhány gondosan elrejtett, ám annál találóbb, örök érvényű bon mot teszi teljessé; ezek ízlelgetése további élvezetet jelent a fogékony olvasók számára.
Spiró regényéről sokan sokféleképpen írtak, elemezték széltében s hosszában, készült hozzá dokumentumfilm a historikus és művészettörténeti háttér alapos bemutatása és megvilágítása céljából, így magam csupán két végső, személyes megjegyzésre szorítkoznék.
Egyrészt, a regény annak a folyamatnak az egyik legszebb irodalmi megfogalmazásával zárul, mely során az elaggott elme lassan elveszíti racionális kapcsolatát a külvilág valóságával, és fokozatosan magába fordul, önmagába zárkózik.
Másrészt, a "Dzá", noha a szó talán egyszer sem kerül említésre a műben, a lehető legkifejezőbb cím a regény számára. Bár az asszociatív kapcsolat, mely a zsidóság történetéhez fűzi, eléggé nyilvánvaló, Spiró jelen esetben nem feltétlenül erre a viszonyra kívánt utalni (gondolom én), sokkal inkább két olyan kötelékre, melyek velünk születnek és gyakorlatilag a szabadulás legcsekélyebb reménye nélkül életünk végéig gúzsba kötve tartanak: Uri esetében ez zsidó volta és testi korlátai (mindenekelőtt rossz látása). Történjék bármi, higgyenek rólunk mások bármit, tartsanak ennek vagy annak, változzék bár idővel hitünk és magunkról vallott nézeteink, nincs menekvés ezen kötelékek közül. Hasznos volna ezt minden kor emberének észben tartania, hogy többé ne ismétlődhessék meg mindaz, ami időről időre mégis megismétlődik.
Spiró regényéről sokan sokféleképpen írtak, elemezték széltében s hosszában, készült hozzá dokumentumfilm a historikus és művészettörténeti háttér alapos bemutatása és megvilágítása céljából, így magam csupán két végső, személyes megjegyzésre szorítkoznék.
Egyrészt, a regény annak a folyamatnak az egyik legszebb irodalmi megfogalmazásával zárul, mely során az elaggott elme lassan elveszíti racionális kapcsolatát a külvilág valóságával, és fokozatosan magába fordul, önmagába zárkózik.
Másrészt, a "Dzá", noha a szó talán egyszer sem kerül említésre a műben, a lehető legkifejezőbb cím a regény számára. Bár az asszociatív kapcsolat, mely a zsidóság történetéhez fűzi, eléggé nyilvánvaló, Spiró jelen esetben nem feltétlenül erre a viszonyra kívánt utalni (gondolom én), sokkal inkább két olyan kötelékre, melyek velünk születnek és gyakorlatilag a szabadulás legcsekélyebb reménye nélkül életünk végéig gúzsba kötve tartanak: Uri esetében ez zsidó volta és testi korlátai (mindenekelőtt rossz látása). Történjék bármi, higgyenek rólunk mások bármit, tartsanak ennek vagy annak, változzék bár idővel hitünk és magunkról vallott nézeteink, nincs menekvés ezen kötelékek közül. Hasznos volna ezt minden kor emberének észben tartania, hogy többé ne ismétlődhessék meg mindaz, ami időről időre mégis megismétlődik.
January 27, 2023
Spiro's book is a masterwork in the traditional sense: a mature writer who has honed his skills in storytelling wrote a big novel, reminiscent of the beginning of the 20th century. This is a book centred on a young, inexperienced but promising protagonist, who is thrown into an unexpected adventure. The main character, Uri, a young Jewish man from ancient Rome, under the rule of Tiberius, is a bookish and impractical young chap, curious about the world, but also awkward and somewhat lazy.
His father sacrifices his own financial security in order to give him a great opportunity: to be one of the delegates bringing the annual offerings of the Roman Jewish community to Jerusalem. Of course all kinds of adventures ensue, Uri travels through ancient Rome, Jerusalem, Galilee, meets a host of exciting characters, and comes to understand the ways of the world. Then again, understanding is perhaps not the best word: While Uri understands the politics moving the empire, the everyday evils and greed behind most large scale changes in society, he gradually loses faith in humanity and is not really able to find joy in things the way they are. I do not want to spoil anyone's fun, but this book does not close with a satisfying happy ending. It is more realistic than that.
Spiro's storytelling is excellent. Uri comes to witness many key historical events, but that he is present in the places where he is does not feel particularly forced or artificial. From time to time the narrator tells us more than what Uri could have likely known or come to understand, but since most of this information is there rather to make the book more informative and interesting to the reader, and does not shape Uri's agency or actions, this is not disturbing. In fact, it makes the book an excellent reading both for adult who don't remember their studies of ancient history that well, and for more mature high school readers, who would like a stimulating account that helps them to bring to life in their imagination the world they have learned about in a fragmented way during their classes.
Overall, this is a highly enjoyable and well executed journey. It does not try to reinvent narration and structure, and makes good uses of all the trusty storytelling tools that have served many writers, like Dickens, Thomas Mann, Henry James, Dugard, and so many others well. Highly recommended, and now during Corona lockdowns, stay-at-home campaigns and chilly winter nights even more so!
His father sacrifices his own financial security in order to give him a great opportunity: to be one of the delegates bringing the annual offerings of the Roman Jewish community to Jerusalem. Of course all kinds of adventures ensue, Uri travels through ancient Rome, Jerusalem, Galilee, meets a host of exciting characters, and comes to understand the ways of the world. Then again, understanding is perhaps not the best word: While Uri understands the politics moving the empire, the everyday evils and greed behind most large scale changes in society, he gradually loses faith in humanity and is not really able to find joy in things the way they are. I do not want to spoil anyone's fun, but this book does not close with a satisfying happy ending. It is more realistic than that.
Spiro's storytelling is excellent. Uri comes to witness many key historical events, but that he is present in the places where he is does not feel particularly forced or artificial. From time to time the narrator tells us more than what Uri could have likely known or come to understand, but since most of this information is there rather to make the book more informative and interesting to the reader, and does not shape Uri's agency or actions, this is not disturbing. In fact, it makes the book an excellent reading both for adult who don't remember their studies of ancient history that well, and for more mature high school readers, who would like a stimulating account that helps them to bring to life in their imagination the world they have learned about in a fragmented way during their classes.
Overall, this is a highly enjoyable and well executed journey. It does not try to reinvent narration and structure, and makes good uses of all the trusty storytelling tools that have served many writers, like Dickens, Thomas Mann, Henry James, Dugard, and so many others well. Highly recommended, and now during Corona lockdowns, stay-at-home campaigns and chilly winter nights even more so!
July 3, 2016
My review appears in . Read that review first. Additional remarks that appeared in a different and now defunct publication begin with the next paragraph.
Jewish books: Gyorgy Spiro's Captivity portrays First Century Roman Jewry
Was there ever an era like the current one when Jews simultaneously participated in their own and a global culture both in the land where their people and civilization originated and in a large diaspora? There was indeed in the Roman Empire during the decades preceding the First Jewish Revolt. That time and place are brought to life through the nearly blind eyes of Uri, a Roman Jew and the central character in ’s suspenseful 860 page novel Captivity, which is now available to English readers in Tim Wilkinson’s fine translation. In I praise the book as a “novel that educates and entertains.�
Uri, whose Roman name is Gaius Theodorus, is a polyglot and polymath who lives in two cultures and doesn’t feel completely at home in either. He finds few aspiring scholars among his fellow Roman Jews of the working and mercantile class, and he is not always welcome among his polytheist fellow Roman citizens. Other reviewers have noted Uri’s misogyny, but that may be the result of both his cultural elitism and the fact that most women in his acquaintance are illiterate.
Uri’s adventures take him from his native Rome to Jerusalem, Alexandria, and back to Rome again. Alexandria is far wealthier and culturally more sophisticated than Rome, but the anti-Semitism Uri experiences in Rome is casual compared to the virulent form he experiences at the hands of Alexandria’s Greeks who, incited by a lame duck praefect, herd their Jewish neighbors into a ghetto and murder them in a manner that calls to mind Eastern Europe in the 1940s. Roman soldiers rescue Alexandia’s Jews in 38 c.e., which is ironic considering that during three revolts starting three decades later Roman legions would kill millions of Jews.
Alexandria’s Jewish community of 300,000 (out of a total one million Egyptian Jews) was centuries older than Rome’s Jewish community which numbered 40,000 in 35 c.e. and grew to 200,000 after the defeat of the First Jewish Revolt. Uri learns that Alexandria’s Jews were Sadducees who followed the laws of the Torah literally and did not believe in an afterlife unlike Rome’s Pharisee Jews whose interpretation of the Torah was arrived at through exegesis and who believed in the future resurrection of the dead coincident with the arrival of the messiah. Spiró’s portrayal of religiously conservative First Century Judaea appears to invite a comparison with ideologically conservative contemporary Israel.
Spiró has said that he chose to write historical fiction rather than a history book to give himself the freedom to make things up. In my NYJB review I mention several historical inaccuracies and anachronisms. In addition to those, others include his indicating that the first day of the Jewish month of Tishri is the day before Rosh Hashanah when it is indeed the first day of the Jewish New Year. Another is at a funeral where eight Jews only two of whom are adult males recite Mourner’s Kaddish, a prayer that readers of Leon Wieseltier’s book Kaddish know did not yet exist in the First Century, and when it did emerge centuries later would require a quorum of ten Jewish men.
Spiró also writes that the First Jewish Revolt resulted in two million Jewish deaths, but that sounds more like the total of that revolt and the Bar Kochba revolt six decades later. Prior to those revolts the world Jewish population was five and a half million of whom one million lived in Babylonia and Persia in the Parthian Empire with the remaining four and a half million in the Roman Empire the majority of whom lived in the diaspora. That means that the Jewish population of Judaea and Galilee could not have exceeded two million. Since we know that the casualties of the Third Jewish Revolt (the Bar Kochba revolt) exceeded those of the First Jewish Revolt (the Second Jewish Revolt took place in the Diaspora), the total number of Jews killed in the First Jewish Revolt could not have equalled the entire Jewish population of the country.
I close my NYJB review by advising readers not to let such inaccuracies (which only a history nerd such as I would notice) or the book’s length prevent them from enjoying this enlightening, engrossing and accessible page turner.
Jewish books: Gyorgy Spiro's Captivity portrays First Century Roman Jewry
Was there ever an era like the current one when Jews simultaneously participated in their own and a global culture both in the land where their people and civilization originated and in a large diaspora? There was indeed in the Roman Empire during the decades preceding the First Jewish Revolt. That time and place are brought to life through the nearly blind eyes of Uri, a Roman Jew and the central character in ’s suspenseful 860 page novel Captivity, which is now available to English readers in Tim Wilkinson’s fine translation. In I praise the book as a “novel that educates and entertains.�
Uri, whose Roman name is Gaius Theodorus, is a polyglot and polymath who lives in two cultures and doesn’t feel completely at home in either. He finds few aspiring scholars among his fellow Roman Jews of the working and mercantile class, and he is not always welcome among his polytheist fellow Roman citizens. Other reviewers have noted Uri’s misogyny, but that may be the result of both his cultural elitism and the fact that most women in his acquaintance are illiterate.
Uri’s adventures take him from his native Rome to Jerusalem, Alexandria, and back to Rome again. Alexandria is far wealthier and culturally more sophisticated than Rome, but the anti-Semitism Uri experiences in Rome is casual compared to the virulent form he experiences at the hands of Alexandria’s Greeks who, incited by a lame duck praefect, herd their Jewish neighbors into a ghetto and murder them in a manner that calls to mind Eastern Europe in the 1940s. Roman soldiers rescue Alexandia’s Jews in 38 c.e., which is ironic considering that during three revolts starting three decades later Roman legions would kill millions of Jews.
Alexandria’s Jewish community of 300,000 (out of a total one million Egyptian Jews) was centuries older than Rome’s Jewish community which numbered 40,000 in 35 c.e. and grew to 200,000 after the defeat of the First Jewish Revolt. Uri learns that Alexandria’s Jews were Sadducees who followed the laws of the Torah literally and did not believe in an afterlife unlike Rome’s Pharisee Jews whose interpretation of the Torah was arrived at through exegesis and who believed in the future resurrection of the dead coincident with the arrival of the messiah. Spiró’s portrayal of religiously conservative First Century Judaea appears to invite a comparison with ideologically conservative contemporary Israel.
Spiró has said that he chose to write historical fiction rather than a history book to give himself the freedom to make things up. In my NYJB review I mention several historical inaccuracies and anachronisms. In addition to those, others include his indicating that the first day of the Jewish month of Tishri is the day before Rosh Hashanah when it is indeed the first day of the Jewish New Year. Another is at a funeral where eight Jews only two of whom are adult males recite Mourner’s Kaddish, a prayer that readers of Leon Wieseltier’s book Kaddish know did not yet exist in the First Century, and when it did emerge centuries later would require a quorum of ten Jewish men.
Spiró also writes that the First Jewish Revolt resulted in two million Jewish deaths, but that sounds more like the total of that revolt and the Bar Kochba revolt six decades later. Prior to those revolts the world Jewish population was five and a half million of whom one million lived in Babylonia and Persia in the Parthian Empire with the remaining four and a half million in the Roman Empire the majority of whom lived in the diaspora. That means that the Jewish population of Judaea and Galilee could not have exceeded two million. Since we know that the casualties of the Third Jewish Revolt (the Bar Kochba revolt) exceeded those of the First Jewish Revolt (the Second Jewish Revolt took place in the Diaspora), the total number of Jews killed in the First Jewish Revolt could not have equalled the entire Jewish population of the country.
I close my NYJB review by advising readers not to let such inaccuracies (which only a history nerd such as I would notice) or the book’s length prevent them from enjoying this enlightening, engrossing and accessible page turner.
June 13, 2022
Nem lehet erről csak úgy írni valamit...
July 18, 2013
this book is truly outstanding
June 10, 2022
So finally I finished reading this book after a month 😊 I got distracted by tennis for a couple of weeks and didn't read a word. Before and after that, I was tempted so many times by slim books. I am glad to report that I resisted all those temptations and I told myself that I'm not going to pick up another book till I finish this one, however long it takes. Today, when I finished reading the last page, I was very happy! György Spiró's 'Captivity' runs to around 860 pages and it is my first chunkster of the year. I've read just 13 chunksters in my whole life, including this one (for me, a chunkster is a book which has more than 800 pages), and so it is a big moment for me. This is also the first Hungarian book that I've ever read and so it is one more reason to smile 😊
The story told in the book goes like this. Uri is Jewish, and he lives in Rome at the beginning of the first millennium of the Common Era. He is a Roman citizen. But he is different from other Jewish people around him, because he reads a lot. He spends most of his days in the library. He knows three languages fluently � Greek, Latin and Aramaic � which is unusual for a Jewish person. He has read most of the Greek and Latin classics, and so his way of thinking is very different from the people around him. Sometimes with all the knowledge he has, he questions his own religion. One day his father tells him that he has to go to Jerusalem as part of the annual delegation. It is a huge honour to be chosen as part of that delegation. Uri doesn't want to, because he loves lounging in the library with his beloved books, but he can't say 'No'. What happens during his travels, as Uri goes to Jerusalem, Judaea, Alexandria and other places, and how he is an eyewitness to the great historical happenings of his times, and how that changes his life forms the rest of the story.
'Captivity' brings alive vividly that period of time at the beginning of the first millennium, when a lot of fascinating things happened. György Spiró has done a lot of research and the story feels real and authentic because of that. We learn a lot about the history of that period, which is fascinating. None of the Roman emperors come out as good � they all become crazy at some point, killing people indiscriminately. The scenes describing war and filled with killing were hard to read � particularly hard to read was the part about the 'Bane in Alexandria' which was very violent. My favourite parts were the quieter ones, for example, when Uri is reading a book to a group of illiterate women in the Judaean countryside, who listen to him reading and discuss the story while they are doing their work. György Spiró's prose is spare and functional and does the job well. There are occasional doses of humour which makes us smile. The pace of the story is not even throughout, which is to be expected of a book of this size. In some places, the history overwhelms the story, and sometimes the Machiavellian machinations of the Roman emperors and politicians are a bit too much for our simple minds. But I'm glad I read through them, because it inspired me to read more on Roman history.
I enjoyed reading 'Captivity'. I'm glad and proud to have finished it 😊
I discovered György Spiró's book through an article about giant translated novels that make a mockery of subway reading 😊 I got many of the books mentioned in the article, but this is only the second one I've read. (The first one I read was Minae Mizumura's 'A True Novel'). I don't know anyone else who has read György Spiró's book (except for Hungarian readers who made it a bestseller). Wish more people read it and enjoy the experience.
Have you read György Spiró's 'Captivity'? What do you think about it?
The story told in the book goes like this. Uri is Jewish, and he lives in Rome at the beginning of the first millennium of the Common Era. He is a Roman citizen. But he is different from other Jewish people around him, because he reads a lot. He spends most of his days in the library. He knows three languages fluently � Greek, Latin and Aramaic � which is unusual for a Jewish person. He has read most of the Greek and Latin classics, and so his way of thinking is very different from the people around him. Sometimes with all the knowledge he has, he questions his own religion. One day his father tells him that he has to go to Jerusalem as part of the annual delegation. It is a huge honour to be chosen as part of that delegation. Uri doesn't want to, because he loves lounging in the library with his beloved books, but he can't say 'No'. What happens during his travels, as Uri goes to Jerusalem, Judaea, Alexandria and other places, and how he is an eyewitness to the great historical happenings of his times, and how that changes his life forms the rest of the story.
'Captivity' brings alive vividly that period of time at the beginning of the first millennium, when a lot of fascinating things happened. György Spiró has done a lot of research and the story feels real and authentic because of that. We learn a lot about the history of that period, which is fascinating. None of the Roman emperors come out as good � they all become crazy at some point, killing people indiscriminately. The scenes describing war and filled with killing were hard to read � particularly hard to read was the part about the 'Bane in Alexandria' which was very violent. My favourite parts were the quieter ones, for example, when Uri is reading a book to a group of illiterate women in the Judaean countryside, who listen to him reading and discuss the story while they are doing their work. György Spiró's prose is spare and functional and does the job well. There are occasional doses of humour which makes us smile. The pace of the story is not even throughout, which is to be expected of a book of this size. In some places, the history overwhelms the story, and sometimes the Machiavellian machinations of the Roman emperors and politicians are a bit too much for our simple minds. But I'm glad I read through them, because it inspired me to read more on Roman history.
I enjoyed reading 'Captivity'. I'm glad and proud to have finished it 😊
I discovered György Spiró's book through an article about giant translated novels that make a mockery of subway reading 😊 I got many of the books mentioned in the article, but this is only the second one I've read. (The first one I read was Minae Mizumura's 'A True Novel'). I don't know anyone else who has read György Spiró's book (except for Hungarian readers who made it a bestseller). Wish more people read it and enjoy the experience.
Have you read György Spiró's 'Captivity'? What do you think about it?
February 24, 2012
Awesomely wonderful.
January 25, 2024
Największe odkrycie tego roku. Rewelacja.
February 9, 2025
Újraolvastam. Először még talán a megjelenése évében, vagy nem sokkal azután olvashattam, vagyis nagyjából 20 éve. Meglepően kevésre emlékeztem, és persze egészen más arányokban, de arra jól, hogy ezt a könyvet érdemes lesz újrajárni.
Szomorkás, humoros, alapos és pesszimista, életigenlő narráció, abszurdba hajló hatalmi intrikák, vallási és gazdasági vérremenő küzdelmek, az antiszemitizmus korabeli anatómiája, és elképesztően brutális mészárlások.
Uri története amellett, hogy kalandos életút, egy zsidó szempontú körkép az addigra már jócskán hanyatlásnak induló Római Birodalomról. Mint ilyen, rettentően ki van vattázva, nevek és rangok és politikai intrikák és közéleti események sokszor követhetetlen zuhataga - bár nagyon távoliak és az ókorászokon kívül mindenkinek idegenek ezek a fennforgások, az élmény valahogy csak olyan mozaikosan hat, amilyen a világ ma is. Kevés van ami ne lenne a mai olvasónak (mégis) ismerős.
Szomorkás, humoros, alapos és pesszimista, életigenlő narráció, abszurdba hajló hatalmi intrikák, vallási és gazdasági vérremenő küzdelmek, az antiszemitizmus korabeli anatómiája, és elképesztően brutális mészárlások.
Uri története amellett, hogy kalandos életút, egy zsidó szempontú körkép az addigra már jócskán hanyatlásnak induló Római Birodalomról. Mint ilyen, rettentően ki van vattázva, nevek és rangok és politikai intrikák és közéleti események sokszor követhetetlen zuhataga - bár nagyon távoliak és az ókorászokon kívül mindenkinek idegenek ezek a fennforgások, az élmény valahogy csak olyan mozaikosan hat, amilyen a világ ma is. Kevés van ami ne lenne a mai olvasónak (mégis) ismerős.
January 17, 2016
At times difficult to work through for a couple of reasons, but in the end a very rewarding read. The difficulties were some of the historical trivia. While fascinating in places (the descriptions of the tithes and taxes that the villages in Judea paid and how), they overwhelmed my reading of the "story" in other places (the architecture and layout of Caesarea). All the same, it was for the most part an interesting read and to my (somewhat limited) historical knowledge, a reasonably accurate description of life (and death). And that was the second reason. Uri's life had amazing highs and incredible lows. Near death, starvation, difficult family situation that pulled him down and kept him under, and losing in different ways the two people most important to him - his father while he was traveling, but not knowing it until he returned, and his eldest son to slavery. But Uri kept going all the way through his faith in the Eternal One changing and adjusting to the situation. He (or more precisely György Spiró also gives excellent witness to the first pogroms and manifestations of anti-semitism in the ancient world. Not much different that today. And the descriptions of the attitudes of Jews and non-Jews is still the same today.
Read
May 19, 2016One of three Editor's picks from WLT's Book Review editor Rob Vollmar. Read his thoughts on all three at
Also reviewed in May/Aug 2016 issue -
"Winner of Hungary’s 2006 Aegon Literary Award, this Rabelaisian saga recounts the Job-like sufferings of the apparently feckless, lovelorn, often sex-starved Uriel, a Jewish citizen of Julio-Claudian Rome. György Spiró’s extensive research renders Captivity a powerful time machine, but his strategies shape a historiographic metafiction that highlights the links between that world and our own." - Michele Levy
Read the full review by visiting our website:
Also reviewed in May/Aug 2016 issue -
"Winner of Hungary’s 2006 Aegon Literary Award, this Rabelaisian saga recounts the Job-like sufferings of the apparently feckless, lovelorn, often sex-starved Uriel, a Jewish citizen of Julio-Claudian Rome. György Spiró’s extensive research renders Captivity a powerful time machine, but his strategies shape a historiographic metafiction that highlights the links between that world and our own." - Michele Levy
Read the full review by visiting our website:
May 30, 2012
Másodjára olvasom a megjelenése óta, és lenyűgöz a regény, még ha (vagy épp azért), mert szívem szerint sokszor vitatkoznék a szerzővel. Épp ahogy Kainisz mondja Urinak, amikor, már öregen, találkozik a szerelmével, egy egymástól távol, külön leélt élet végén: "Szoktam veled beszélgetni képzeletben... és te szépen válaszolgatsz... gúnyolódsz, csipkelődsz..."
Ajánlom a szerzővel három éve készült interjút:
Egy kritikusa azt írta, hogy ez alatt a regény alatt bármely irodalmi asztal beszakad.
Ajánlom a szerzővel három éve készült interjút:
Egy kritikusa azt írta, hogy ez alatt a regény alatt bármely irodalmi asztal beszakad.
August 9, 2015
Egy zseniális könyv...sok mindent lehetne írni róla, de egyik sem adja vissza csak, ha elolvassa az ember akkor érti meg és érzi át. A közel nyolcszáz oldal nem kevés, mégis egyre jobban belemerülve hajlamos az ember úgy érezni hihetetlenül rövid és mikor elolvasta kezdené elölről.
Read
November 24, 2015 for the Jewish Book Council.
February 15, 2024
Azon könyvek egyike, amiről az volt a benyomásom, hogy alapmű, része akarok lenni annak a rétegnek, aki olvasta.
Elképesztő volt. Mesterkurzus szövegritmikában. Hogy egy 770 oldalas történelmi regény a Római Birodalom zsidóságáról hogyan marad végig izgalmas, végig érdekfeszítő, én nem tudom pontosan megmondani.
Azt tudom, hogy fordulat fordulat után frissnek érződött, aktuálisnak, univerzálisnak. Végtelenül elszomorítónak.
És bár az elején azt gondoltam, a cím majd Uri rabszolgasorsára utal, a végére persze úgy éreztem, inkább mindannyiunk rabságára utal abban, hogy az emberi közösségek együttélése előbb-utóbb megosztottságba, kirekesztésbe, kizsákmányolásba fordul.
Elképesztő volt. Mesterkurzus szövegritmikában. Hogy egy 770 oldalas történelmi regény a Római Birodalom zsidóságáról hogyan marad végig izgalmas, végig érdekfeszítő, én nem tudom pontosan megmondani.
Azt tudom, hogy fordulat fordulat után frissnek érződött, aktuálisnak, univerzálisnak. Végtelenül elszomorítónak.
És bár az elején azt gondoltam, a cím majd Uri rabszolgasorsára utal, a végére persze úgy éreztem, inkább mindannyiunk rabságára utal abban, hogy az emberi közösségek együttélése előbb-utóbb megosztottságba, kirekesztésbe, kizsákmányolásba fordul.
September 13, 2021
Régen költöztem be ennyire egy könyvbe. Sőt, nem csak régen, de ritkán is. Mondjuk muszáj is volt, mert ezt a monstrumot nem lehet pár nap alatt letudni. De szükség volt erre a terjedelemre, hogy Spiró mindent beleírjon, amit akart, és nekem úgy tűnik, hogy nagyon is tudatosan építette föl a mondanivalóját. Itt nem csak arról van szó, hogy írt egy történelmi regényt némi kalandba ágyazva, hanem megírta egy nép történetét egy olyan időszakból, ami a zsidók számára is sorsfordító volt, de kihatott az egész emberiség történelmére.
Valamikor Jézus halála idején, tehát a 30-as évek közepén lépünk be a történetbe, ami eltart a zsidó háborúig, a Templom lerombolásáig (meg egy kicsit tovább). A főszereplő Uri, a római zsidó, kezdetben még húsz éves sincs. Szokatlan főhős, csúnya, testileg gyenge, nagyon rosszul lát, nehéz is volt elképzelnem, sokszor azon kaptam magam, hogy megszépítem képzeletben. Ezzel szemben okos, művelt, és van szeme a körülötte lévő világra. Tulajdonképpen az ő életét követjük végig, először Rómában, aztán eljut Jeruzsálembe és környékére, onnan Alexandriába, majd visszatér Rómába, ahol leéli további életét. Ez a fajta végig hajszolása Urinak a történelmi atlaszon néha kissé erőltetett, ami a regény rovására megy, de ez csak kis hiba ahhoz képest, amit kapunk. Mert amit kapunk, az egy elképesztő tabló az ókori világról. Olyan részletességgel ismerhetjük meg az akkori életet, mint kevés mai regényben; lehet, hogy ez valakinek lassú, vontatott, vagy unalmas, de én úgy élveztem ezt a lassú mesélést, mint egy időutazó. Olyan írói teljesítmény ez, amire csak kevesen vállalkoznak manapság.
A regénynek persze sok rétege van, az egyik természetesen maga a történelem. Spiró egyrészt történészként áll hozzá a dologhoz, azokat az eseményeket szövi bele a regénybe, amik megtörténtek, másrészt viszont megenged magának annyi szabadságot, hogy olyan részleteket, amik forrásai bizonytalanok, vagy ellentmondásosak, azokat szabadon értelmezze és magyarázza (mint pl. Pilátus bukását, amit a Gerizim-hegyi mészárlás okozott, de a regényben az eset provokációnak van ábrázolva).
Egy másik réteg, pont a fenti kétértelműségek miatt is az író, a történetíró felelősségéről szól. Uri nyitott szemmel jár, egyre többet megért a világból, egyre inkább látja annak hamisságát, és élete vége felé maga akarja megírni népe történetét, de persze elbukik, a történetet a császár embere írja meg a rómaiak szemszögéből. Spiró a regénnyel Uri munkáját végzi el, ami persze lehetetlen, de mi más is lenne egy jó író feladata.
Egy harmadik, az olvasónak igen fontos réteg az a párhuzam, amit Spiró az akkori idők és a jelen között húz meg. Nagyon sok történetben ráismerhetünk a mára, hogy ma sem csináljuk/ják ezt másképp, mint ahogy azt az ókorban feltalálták. Uri élete második felében már elég bölcs lesz ahhoz, hogy lássa, nem kell ismernie feltétlenül a tényeket, ha ismeri a végeredményt, akkor a legtöbb esetben az is világos, hogy mi vezetett oda. Ennek ellenére a mai hatalmasok még mindig azt hiszik, hogy el lehet rejteni a nyuszit a kalapban. Pedig tudjuk, hogy ott volt az mindig is.
A regény folyamán leginkább az idő folyásának beazonosításával voltak gondjaim, Spiró nem mond évszámokat, de az olvasó agya akkor is azon jár, hogy most melyik évben is vagyunk. A történelmi események alapján persze be lehet lőni pontosan az éveket előbb-utóbb, Uri 35 februárjában indul el Jeruzsálembe. De azért néha belekavarodtam, főleg, mert Spiró egy alkalommal mégis mond egy évszámot, mégpedig eszerint Uriék a zsidó naptár szerinti 3760. évben indultak el. Csakhogy ez a mai naptár szerint az 1. évet jelenti (ha nem tévedek), ami lehetetlen, hiszen Tiberius uralkodásának vége felé járunk a regény elején.
Én azt mondom, hogy senkit ne riasszon vissza ennek a könyvnek a mérete, kivételes olvasmány élmény.
Valamikor Jézus halála idején, tehát a 30-as évek közepén lépünk be a történetbe, ami eltart a zsidó háborúig, a Templom lerombolásáig (meg egy kicsit tovább). A főszereplő Uri, a római zsidó, kezdetben még húsz éves sincs. Szokatlan főhős, csúnya, testileg gyenge, nagyon rosszul lát, nehéz is volt elképzelnem, sokszor azon kaptam magam, hogy megszépítem képzeletben. Ezzel szemben okos, művelt, és van szeme a körülötte lévő világra. Tulajdonképpen az ő életét követjük végig, először Rómában, aztán eljut Jeruzsálembe és környékére, onnan Alexandriába, majd visszatér Rómába, ahol leéli további életét. Ez a fajta végig hajszolása Urinak a történelmi atlaszon néha kissé erőltetett, ami a regény rovására megy, de ez csak kis hiba ahhoz képest, amit kapunk. Mert amit kapunk, az egy elképesztő tabló az ókori világról. Olyan részletességgel ismerhetjük meg az akkori életet, mint kevés mai regényben; lehet, hogy ez valakinek lassú, vontatott, vagy unalmas, de én úgy élveztem ezt a lassú mesélést, mint egy időutazó. Olyan írói teljesítmény ez, amire csak kevesen vállalkoznak manapság.
A regénynek persze sok rétege van, az egyik természetesen maga a történelem. Spiró egyrészt történészként áll hozzá a dologhoz, azokat az eseményeket szövi bele a regénybe, amik megtörténtek, másrészt viszont megenged magának annyi szabadságot, hogy olyan részleteket, amik forrásai bizonytalanok, vagy ellentmondásosak, azokat szabadon értelmezze és magyarázza (mint pl. Pilátus bukását, amit a Gerizim-hegyi mészárlás okozott, de a regényben az eset provokációnak van ábrázolva).
Egy másik réteg, pont a fenti kétértelműségek miatt is az író, a történetíró felelősségéről szól. Uri nyitott szemmel jár, egyre többet megért a világból, egyre inkább látja annak hamisságát, és élete vége felé maga akarja megírni népe történetét, de persze elbukik, a történetet a császár embere írja meg a rómaiak szemszögéből. Spiró a regénnyel Uri munkáját végzi el, ami persze lehetetlen, de mi más is lenne egy jó író feladata.
Egy harmadik, az olvasónak igen fontos réteg az a párhuzam, amit Spiró az akkori idők és a jelen között húz meg. Nagyon sok történetben ráismerhetünk a mára, hogy ma sem csináljuk/ják ezt másképp, mint ahogy azt az ókorban feltalálták. Uri élete második felében már elég bölcs lesz ahhoz, hogy lássa, nem kell ismernie feltétlenül a tényeket, ha ismeri a végeredményt, akkor a legtöbb esetben az is világos, hogy mi vezetett oda. Ennek ellenére a mai hatalmasok még mindig azt hiszik, hogy el lehet rejteni a nyuszit a kalapban. Pedig tudjuk, hogy ott volt az mindig is.
A regény folyamán leginkább az idő folyásának beazonosításával voltak gondjaim, Spiró nem mond évszámokat, de az olvasó agya akkor is azon jár, hogy most melyik évben is vagyunk. A történelmi események alapján persze be lehet lőni pontosan az éveket előbb-utóbb, Uri 35 februárjában indul el Jeruzsálembe. De azért néha belekavarodtam, főleg, mert Spiró egy alkalommal mégis mond egy évszámot, mégpedig eszerint Uriék a zsidó naptár szerinti 3760. évben indultak el. Csakhogy ez a mai naptár szerint az 1. évet jelenti (ha nem tévedek), ami lehetetlen, hiszen Tiberius uralkodásának vége felé járunk a regény elején.
Én azt mondom, hogy senkit ne riasszon vissza ennek a könyvnek a mérete, kivételes olvasmány élmény.
September 10, 2017
_Captivity_ resonates.
Along the way, it brings to life each piece of the ancient world, making each leap to life. But, finally, the echoes the book leaves me with aren't from those windows into particular places and how they differed, no matter how fascinating that is.
Instead, the pattern beneath is what lingers. Every place visited (like every ruler met) starts out inspiring (or tries to), with the sickness, corruption, violence and cruelty beneath only working its way to the surface over time. But that viciousness of the ancient world (and the inescapable reminders that human nature hasn't changed, implying that it almost has to remain present today) and the human-ness of its calamities is what haunts.
It keeps pushing me back to a line from a high-fantasy favorite (Tokein's Two Towers), when Theoden, confronting the horrors that orcs and dark Maia reek on earth, asks: "So much death. What can men do against such reckless hate?" And, what's hardest in Spiro's response is the seeming answer: absolutely nothing.
Along the way, it brings to life each piece of the ancient world, making each leap to life. But, finally, the echoes the book leaves me with aren't from those windows into particular places and how they differed, no matter how fascinating that is.
Instead, the pattern beneath is what lingers. Every place visited (like every ruler met) starts out inspiring (or tries to), with the sickness, corruption, violence and cruelty beneath only working its way to the surface over time. But that viciousness of the ancient world (and the inescapable reminders that human nature hasn't changed, implying that it almost has to remain present today) and the human-ness of its calamities is what haunts.
It keeps pushing me back to a line from a high-fantasy favorite (Tokein's Two Towers), when Theoden, confronting the horrors that orcs and dark Maia reek on earth, asks: "So much death. What can men do against such reckless hate?" And, what's hardest in Spiro's response is the seeming answer: absolutely nothing.
April 6, 2016
Amazing work. I have gifted this book to my dearest and closest friends who are history buffs. The author takes us back to the first century C.E. and brings Rome, Jerusalem and Alexandria to life. Along the way we get to know Pilate, Tiberius, Caligula, Claudius, Philo, Appolos and the historical Jesus.
For the most part I am not knowledgeable enough to judge how accurate his knowledge of pre-Rabbinic Judaism and Philo's ideas are. The highest compliment that I can pay him is the author has aroused my curiosity to find out more about the historical figures mentioned.
My one concern is that his description of Leverite marriage is grossly inaccurate.
Great read.
To like minded readers I would recommend the following books:
As a Driven Leaf,
I, Claudius,
Robert Harris's trilogy dealing with Cicero
For the most part I am not knowledgeable enough to judge how accurate his knowledge of pre-Rabbinic Judaism and Philo's ideas are. The highest compliment that I can pay him is the author has aroused my curiosity to find out more about the historical figures mentioned.
My one concern is that his description of Leverite marriage is grossly inaccurate.
Great read.
To like minded readers I would recommend the following books:
As a Driven Leaf,
I, Claudius,
Robert Harris's trilogy dealing with Cicero
January 29, 2016
This is an incredible book. The protagonist Uri lives through much of the hectic first century CE in Rome, Judea and Alexandria as Jews are murdered everywhere in the Roman Empire and the Nazarene sect grows. Spiró's knowledge and keen observation of the history and the real historical characters who appear in the book as we know them in history and his uncanny ability to describe every day tasks in minute detail is fascinating. It is a very long book and heavy reading, but the picture of the whole makes it worthwhile. For full disclosure, I read it in Hungarian and do not know how readable it is in translation.
December 14, 2015
An incredible book - the setting: prior to the destruction of the 2nd temple, an ordinary Jew - Uri (the main character), travels from Rome to Judea and Jerusalem and then to Alexandria. The first half of the book is about Jewish society in these locations - food, community, prayers, etc. and the relationship with the Romans. The next part is about pogroms and large scale slaughter of Jews and ends with the destruction of the 2nd Beis Hamikdash.
May 25, 2016
Wow. Slow in parts, but amazing in others to more than make up for it.
July 24, 2016
Extremely detailed and long detailing situation in Rome and Israel from the point of semi-blind boy on a delegation to from Rome to Israel.
December 25, 2016
Amazing level of detail -- so much I did not know about Jewish life in Rome, Alexandria, Judea. Thanks to Tim Wilkinson for translating this.
May 6, 2020
Poor Roman Jew Uri is used by history and György Spiró to show their respective merciless claws. The reader suffers along, losing all hope on the way.
Want to read
December 9, 2024Purchased, I want to read it desperately, but having just finished 'M: Son of the Century' I need a little break before embarking on another long book.
Displaying 1 - 30 of 60 reviews
Can't find what you're looking for?
Get help and learn more about the design.