What do you think?
Rate this book
ازدواجية الدين
هل يُدَعِّم الدِّينُ الخَيالاتِ والأَوهامَ الضَّروريَّةَ للحياة؟ أَمْ أَنَّ الاحتياجَ إليها هو الَّذي يُؤدِّي إلى ظاهِرَة "ازدواجيَّة الدِّين"؟
يُقدِّم عالِمُ المِصريَّاتِ البارِزُ "يان أسمان" في هذا الكِتابِ الموسوعيِّ الهامِّ نَظرَةً عامَّةً، ولكِنَّها عَميقَةٌ على مَوضوعِ "ازدواجِيَّة الدِّين"، حيثُ يَبدَأ رحلَتَه بالعَودَةِ إلى لاهوت قُدَماء المصريِّين، الَّذين اتَّسَمَ الدِّينُ عندَهم بالازْدواجِيَّة بين دينِ النُّخبَة وبَينَ دينِ الشَّعب، وهو التَّصوُّر الَّذي أَثَّر على الأَديانِ القَديمَةِ بشَكلٍ عامٍّ، حيثُ كان لها دائِمًا: وَجهٌ خارجيٌّ (وَجهُ الدِّينِ الرَّسميِّ) ووَجهٌ داخِليٌّ (الَّذي يَشمَلُ الطَّبيعةَ الغامِضَةَ للتَّجرِبَة الدِّينيَّة الخاصَّة).
ثم يُكمِلُ "أسمان" رِحلَتَه في التَّاريخ ويَنقلُنا إلى العَصرِ الحديث الَّذي شَهِدَ ولادَةَ فِكرَةِ ازْدُواجِيَّة الدِّين بينَ دينِ العَقلِ (دين الفلاسِفَة) من جِهَةٍ، ودينِ الوَحْيِ (دينِ الآباء) من جِهةٍ أُخرى. اكتَسبَ هذا المفهومُ أَهمِّيَّةً جديدةً في عصر التَّنويرِ عِندَما تَمَّ نَقلُ البنيَةِ المزدوَجَةِ للدِّين إلى الفَرد؛ مِمَّا يَجعَلُ الإنسانَ مَدينًا الآنَ بِوَلائِه ليسَ فَقَط لِدِينِه الأَصليِّ، ولَكِنْ أيضًا لـ "دينِ البَشَريَّة" العالَمِيِّ.
يُقدِّم عالِمُ المِصريَّاتِ البارِزُ "يان أسمان" في هذا الكِتابِ الموسوعيِّ الهامِّ نَظرَةً عامَّةً، ولكِنَّها عَميقَةٌ على مَوضوعِ "ازدواجِيَّة الدِّين"، حيثُ يَبدَأ رحلَتَه بالعَودَةِ إلى لاهوت قُدَماء المصريِّين، الَّذين اتَّسَمَ الدِّينُ عندَهم بالازْدواجِيَّة بين دينِ النُّخبَة وبَينَ دينِ الشَّعب، وهو التَّصوُّر الَّذي أَثَّر على الأَديانِ القَديمَةِ بشَكلٍ عامٍّ، حيثُ كان لها دائِمًا: وَجهٌ خارجيٌّ (وَجهُ الدِّينِ الرَّسميِّ) ووَجهٌ داخِليٌّ (الَّذي يَشمَلُ الطَّبيعةَ الغامِضَةَ للتَّجرِبَة الدِّينيَّة الخاصَّة).
ثم يُكمِلُ "أسمان" رِحلَتَه في التَّاريخ ويَنقلُنا إلى العَصرِ الحديث الَّذي شَهِدَ ولادَةَ فِكرَةِ ازْدُواجِيَّة الدِّين بينَ دينِ العَقلِ (دين الفلاسِفَة) من جِهَةٍ، ودينِ الوَحْيِ (دينِ الآباء) من جِهةٍ أُخرى. اكتَسبَ هذا المفهومُ أَهمِّيَّةً جديدةً في عصر التَّنويرِ عِندَما تَمَّ نَقلُ البنيَةِ المزدوَجَةِ للدِّين إلى الفَرد؛ مِمَّا يَجعَلُ الإنسانَ مَدينًا الآنَ بِوَلائِه ليسَ فَقَط لِدِينِه الأَصليِّ، ولَكِنْ أيضًا لـ "دينِ البَشَريَّة" العالَمِيِّ.
371 pages, Paperback
First published January 1, 2010
8 people are currently reading
66 people want to read
About the author
Jan Assmann
139books96followersAssmann studied Egyptology and classical archaeology in Munich, Heidelberg, Paris, and Göttingen. In 1966-67, he was a fellow of the German Archaeological Institute in Cairo, where he continued as an independent scholar from 1967 to 1971. After completing his habilitation in 1971, he was named a professor of Egyptology at the University of Heidelberg in 1976, where he taught until his retirement in 2003. He was then named an honorary professor of Cultural Studies at the University of Constance, where he is today.
In the 1990s Assmann and his wife Aleida Assmann developed a theory of cultural and communicative memory that has received much international attention. He is also known beyond Egyptology circles for his interpretation of the origins of monotheism, which he considers as a break from earlier cosmotheism, first with Atenism and later with the Exodus from Egypt of the Israelites.
In the 1990s Assmann and his wife Aleida Assmann developed a theory of cultural and communicative memory that has received much international attention. He is also known beyond Egyptology circles for his interpretation of the origins of monotheism, which he considers as a break from earlier cosmotheism, first with Atenism and later with the Exodus from Egypt of the Israelites.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
March 23, 2015
This is a dense, scholarly work by a German academic who's not only a noted Egyptologist but also well-versed in European history.This isn't a book that's likely to appeal to the casual reader interested either in the Enlightenment in Western Europe or in Egyptology. It's a specialized interest, to be sure. Philosophy majors might enjoy it, and so might people with a heavy interest in studying the history of freemasonry.
January 6, 2025
This seems like a book that will be the more impressive the less you know. The scholarship is prodigious, the facts are innumerous, but the book wants unity of purpose. This is decisively not a book about "How the Enlightenment Reinvented Egyptian Religion", but a learned and lucid meditation on secrecy and multiplicity in religion and politics - though a bit of an aimless one. By the time we are discussing the secret Masonic ideology of Mahatma Gandhi, we are far indeed from ancient Egypt.
February 8, 2014
Néhány éve szerencsém volt hallani Szilágyi János György, a magyar klasszika archaeológia vitathatatlanul legnagyobb tekintélyének egyik előadását a Magyar Ókortudományi Társaság jubileumi ülésén. Szilágyi rendkívül élvezetes módon, a tőle megszokott éleselméjűséggel vázolt fel egy többé-kevésbé lineáris fejlődési vonalat, mely az antik arénákban egységes mezbe öltözött, egymással versengő és acsarkodó ifjaktól húzódott egészen korunk modern magyar társadalmáig, mely partikuláris politikai érdekek mentén végzetesen kétfelé szakadt, s melyben a józan ész helyett javarészt emocionális alapon szerveződő táborok egységes szimbolikába burkolózva csaholnak egymásra, ki-ki a maga térfeléről. Az ilyen eszmefuttatásokban az ókortudomány legnemesebb céljai valósulnak meg, amennyiben - Nietzsche szavaival élve - "tárgyán keresztül a maga korát segít megérteni".
Ugyanez állítható Jan Assmann ezen könyvéről (is). A szerző jó nevű egyiptológus, jegyzett vallástörténész, a nagy hatású kulturális emlékezet teória kidolgozója - mégis munkái közül legtöbbre eszmetörténeti tanulmányait tartom, mint amilyen a Mózes, az egyiptomi vagy éppen jelen műve, a Religio duplex. Ha valaki figyelemmel kíséri Assmann életművét, könnyen felfedezheti azokat a pontokat, melyek körül az időközben leközölt tanulmányok és korábbi könyvek meghatározó gondolatai kikristályosodnak. A finoman egymásra épülő elemekből egy olyan struktúra körvonalazódik, melynek alapjainál az óegyiptomi naphimnuszok filológiai feldolgozását találjuk, két emelettel feljebb az ókori vallások monoteisztikus vonásainak eredetét firtató írások sorakoznak, az egyiptomi kultúra európai recepciója valahol az építmény magasában csatlakozik a diskurzushoz, hogy aztán ezt a sok szálat egy nagyjából-egészéből Religio duplex szintű összefoglalás szője tarka szövetté. S ki mondta, hogy itt a vége a történetnek? Vagy hogy éppenséggel ez lenne az egyetlen történet, amit Assmann el kíván mesélni? Bizonyára távolról sem.
A Religio duplex egy olyan eszmetörténet, mely számunkra rendkívül fontos üzenetet hordoz: a (történeti) vallások dualisztikus természetét boncolgatva az óegyiptomi kultúra istenfogalmaitól a felvilágosodás korának (kvázi hamis) Egyiptom-képén keresztül eljutunk a vallások békés egymás mellett élésének, szükségszerű önkorlátozásának eszméjéig, miközben megismerkedhetünk az óegyiptomi misztérium-recepcióra épülő, 18. századi titkos társaságok ember- és társadalomideáljával és munkálkodásuk célkitűzéseivel, s ráadásképpen korunk jórészt élhetetlen társadalmának egyfajta kórképe is kirajzolódik előttünk. Ezért, pontosan emiatt ajánlom minden nyitott szellemiségű olvasó számára ezt a könyvet, még akkor is, ha az antik alapok őbenne esetleg agyaglábakon állnak is. Azok híján is bőven talál majd meggondolásra méltó, megszívlelésre érdemes elgondolást.
Zárásképpen egy cseppnyi kritika a kiadó számára. Rendkívül zavaróak az értékes szöveg gondozásában mutatkozó hiányosságok: óegyiptomi szavak, kifejezések átírásakor mióta megengedhető egyes diakritikus jelek lespórolása? Hasonló szerkesztői gondatlanságról árulkodnak az elütésből származó hibák. Végül, Assmann-t ismerve kifizetődő lett volna egy egyiptológus lektor igénybevétele, mely révén egy sor terminus technicus félrefordítása, valamint ókori szövegek fordítása esetében néhány alapvető félreértés elkerülhető lett volna.
Ugyanez állítható Jan Assmann ezen könyvéről (is). A szerző jó nevű egyiptológus, jegyzett vallástörténész, a nagy hatású kulturális emlékezet teória kidolgozója - mégis munkái közül legtöbbre eszmetörténeti tanulmányait tartom, mint amilyen a Mózes, az egyiptomi vagy éppen jelen műve, a Religio duplex. Ha valaki figyelemmel kíséri Assmann életművét, könnyen felfedezheti azokat a pontokat, melyek körül az időközben leközölt tanulmányok és korábbi könyvek meghatározó gondolatai kikristályosodnak. A finoman egymásra épülő elemekből egy olyan struktúra körvonalazódik, melynek alapjainál az óegyiptomi naphimnuszok filológiai feldolgozását találjuk, két emelettel feljebb az ókori vallások monoteisztikus vonásainak eredetét firtató írások sorakoznak, az egyiptomi kultúra európai recepciója valahol az építmény magasában csatlakozik a diskurzushoz, hogy aztán ezt a sok szálat egy nagyjából-egészéből Religio duplex szintű összefoglalás szője tarka szövetté. S ki mondta, hogy itt a vége a történetnek? Vagy hogy éppenséggel ez lenne az egyetlen történet, amit Assmann el kíván mesélni? Bizonyára távolról sem.
A Religio duplex egy olyan eszmetörténet, mely számunkra rendkívül fontos üzenetet hordoz: a (történeti) vallások dualisztikus természetét boncolgatva az óegyiptomi kultúra istenfogalmaitól a felvilágosodás korának (kvázi hamis) Egyiptom-képén keresztül eljutunk a vallások békés egymás mellett élésének, szükségszerű önkorlátozásának eszméjéig, miközben megismerkedhetünk az óegyiptomi misztérium-recepcióra épülő, 18. századi titkos társaságok ember- és társadalomideáljával és munkálkodásuk célkitűzéseivel, s ráadásképpen korunk jórészt élhetetlen társadalmának egyfajta kórképe is kirajzolódik előttünk. Ezért, pontosan emiatt ajánlom minden nyitott szellemiségű olvasó számára ezt a könyvet, még akkor is, ha az antik alapok őbenne esetleg agyaglábakon állnak is. Azok híján is bőven talál majd meggondolásra méltó, megszívlelésre érdemes elgondolást.
Zárásképpen egy cseppnyi kritika a kiadó számára. Rendkívül zavaróak az értékes szöveg gondozásában mutatkozó hiányosságok: óegyiptomi szavak, kifejezések átírásakor mióta megengedhető egyes diakritikus jelek lespórolása? Hasonló szerkesztői gondatlanságról árulkodnak az elütésből származó hibák. Végül, Assmann-t ismerve kifizetődő lett volna egy egyiptológus lektor igénybevétele, mely révén egy sor terminus technicus félrefordítása, valamint ókori szövegek fordítása esetében néhány alapvető félreértés elkerülhető lett volna.
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
Can't find what you're looking for?
Get help and learn more about the design.