Már meg is érkezett az új Finlay Donovan kötet, és mivel nyáron olvastam (hallgattam) az előzőt, úgy döntöttem, hogy nem újrázok a folytatás előtt. úMár meg is érkezett az új Finlay Donovan kötet, és mivel nyáron olvastam (hallgattam) az előzőt, úgy döntöttem, hogy nem újrázok a folytatás előtt. úttal Mrs. Haggerty is központi szerepet kap, sőt be is költözik Finlay-hez egy időre, és persze ott vannak a gyerekek, Delia és Zach, apró-cseprő ügyei, meg Stephen és Nick.. Még Julian is felbukkan újra!
Sajnos ezt csak SPOILER felirattal tudom idebiggyeszteni, de IMÁDTAM Mrs. Haggerty-t, hát belevaló egy nőci ez a vén tyúk, meg kell hagyni, és végre valaki foglalkozott is érdemben Finlay gyerekeivel, mert Finlay meg Vero gyakorlatilag csak ide-oda furikázza és pattintja őket, meg kb kibontanak nekik valami zacskós kaját és lerakják őket a tv elé... Na Mrs Haggerty megoldja az otthoni oktatástól kezdve a szobatisztaságig Finlay minden problémáját, és rendbe kapja kissé a gyerekeket. Amúgy örülnék, ha már tényleg elhagyná a narratíva a diaper bageket és a hasonlókat, szóval Zach szobatisztulása valódi hipp-hipp hurrá. :D Mrs. Haggerty rulez! És akkor még az egyéb, könyvklub mögé bújtatott titkairól nem is beszéltünk! ;) SPOILER VÉGE!
Élveztem ezt az epizódot is, hozza a megszokott humort és helyzetkomikumot, de lassabban építkezik, kicsit átvezetésnek érződik, valahogy kevesebb benne a dráma, és könnyebben megoldódik minden. Nem kellett úgy igazán izgulni a szereplőkért úgy érzem, még a hűtőládás etapban sem aggódtam igazán. Egy kicsit az az érzésem támadt olvasás közben, hogy ez egy töltelékkötet, és az ilyesmi inkább a második részekre szokott jellemző lenni. Ennek ellenére azért abszolút megérte elolvasni, nagyon kellemesen érzem magam Finlay-ékkel mindig, és érdekel a szereplők sorsa. Azt viszont lehet érezni, hogy a főgonoszos szálat mivel lezárták, nehezebb innen tovább indulni. Persze most is több minden maradt elvarratlanul, és cliffhanger a vége, ahogy azt már megszokhattuk. :) Kevesebb dolog történik, a regény feléig úgy éreztem szinte alig valami, de azért közben Cosimano szépen alakította a karakterek közti dinamikát is, ami szintén fontos rész. Legjobban az tetszett, ahogy Finlay és Nick kapcsolata fejlődik.
Szórakoztató, kellemes Finlay Donovan, még ha kicsit takaréklángon égő epizód is.
Sólyom Anna Macskabár című könyvére már a megjelenéskor felfigyeltem, de kicsit valahogy ferde szemmel is néztem rá, kételkedtem benne, biztos jó-e. ÚSólyom Anna Macskabár című könyvére már a megjelenéskor felfigyeltem, de kicsit valahogy ferde szemmel is néztem rá, kételkedtem benne, biztos jó-e. Úgy alakult, hogy nem sokkal később két kedves barátnőmtől is megkaptam ajándékba a kötetet, de arra nem számítottam, hogy ennyire nem jön majd be. Sok dicsérő értékelést olvasni róla, hogy mennyire szívmelengető, és egy kis "lélekbonbon" könyv, háááááát kedveseim, ha engem kérdeztek: hagyjuk már abba az ennyire egyértelműen színvonaltalan dolgok felmagasztalását...
Sólyom Anna Barcelonában él, ez az első regénye, és spanyol nyelven íródott, Neko Café az eredeti cím. Furcsa, hogy nem saját maga ültette át magyarra, hanem fordító, de igazán nem ezen múlt...
A kötet főszereplője Nagore egy szakítás után visszaköltözik Barcelonába. Anyagi körülményei nem valami rózsásak, és állása sincs éppen. Egy régi barátnője beprotezsálja egy most nyíló macskás kávézóba felszolgálónak, a bökkenő csak az, hogy Nagore nem szereti a macskákat, sőt, ailurofóbiája van... Yumi, a kávézó vezetője és Nagore gondoskodnak a hét macskáról a kávézóban, fogadják a vendégeket, betartatják a szabályokat, és közben megpróbálnak gazdát keresni a cicáknak.
Egyszerű storyline, és jó is lehetne, mondjuk ha valaki olyan írta volna meg mint Kavagucsi Tosikadzu, de sajnos nem így történt. Rendkívül bárgyú. Ritkán, nagyon ritkán érzem azt, hogy ugyan, ilyet bárki tud írni, mert tudom, hogy nehéz írni, bármilyen történetet is, mégis ez ténylegesen azon a szinten ragad le, amit még az esti mesének kitalált történeteimmel is megütök. Együgyű párbeszédeitől a falat kapartam, egyszerű megoldásai hiteltelenek, tele van következetlenségekkel, és fárasztó, sőt egyenesen kínos az egész, ahelyett, hogy valami melegséget adna. Kidolgozatlan, mesterkélt, vázlatos, coelhoi bölcselkedésekkel meghintett nyál ez, semmi más. Macskaszőrrel. Én kifejezetten macskás típus vagyok, és szeretek mindenféle macskákkal kapcsolatos dolgot, de ebben a könyvben még a macskákat sem tudtam kedvelni, egyszerű rideg szobrok, kellékek voltak, személyiség nélküliek, hiába próbált rájuk aggatni a szerző néhány tulajdonságot, semmit se tudtam érezni irántuk.
Ami tetszett: - aranyosak a macskarajzok a fejezetek elején, de sajnos ahogy feljebb írtam, semmi érzet nem társul ezekhez a macskákhoz. - az ikigai fogalma, de ezért a japánokat illeti az elismerés, senki mást. "� Mi az az ikigai? � kérdezte Nagore kíváncsian. � Japán szó. Azt jelenti: „ami életben tart�. Amiért szívesen felkelsz reggelente és amiért továbbmész. Olykor „életszenvedélynek� vagy „életcélnak� fordítják."
De legalább gyorsan el lehet olvasni, hiszen van benne vagy 50, vagy még több üres oldal, és a végén is csak néhány egymondatos, vagy inkább egybites macskabölcselet. Persze csettintésre meg is oldódik minden. LÉGY ÖNMAGAD!!! :D
Nagyon naturális, nagyon furcsa történet, amiben keveredik a képzelet és a valóság. Szépen megírt, Ferrantés, de nem az én könyvem. Az eddigi legkevésNagyon naturális, nagyon furcsa történet, amiben keveredik a képzelet és a valóság. Szépen megírt, Ferrantés, de nem az én könyvem. Az eddigi legkevésbé tetsző tőle, nem tudok belőle semmit magammal vinni. Énkereső lázálom és egy halom bugyi!
Tavaly tavasszal olvastam el Linn Skåbertől a Ma négykézláb akarok járni című kötetet, ami a "monológos" könyvek középső része, és a felnőttkori élethTavaly tavasszal olvastam el Linn Skåbertől a Ma négykézláb akarok járni című kötetet, ami a "monológos" könyvek középső része, és a felnőttkori élethelyzeteket járja körül. Bár a történetek jó része kissé komor hangulatú volt, és a családalapítás körüli időszak, a fiatal-felnőtt életkor mellőzöttnek tűnt benne, jó élmény lett, és nagyon megtetszett a hangulatiság, és a képi világ is. Lisa Aisato, az illusztrátor egy varázsló. Csodálatos, kifejező rajzokat készít Skåber történeteihez, amik sokszor álomszerűek, és rendkívül színes fantáziáról tanúskodnak.
Nem volt kérdés, hogy a kamaszmonológok és az időskori monológok is sorra fognak kerülni. Arra azonban nem számítottam, hogy az időskori kötetet fogom leginkább hozzám közelállónak érezni. � Ilyen öreg lélek lennék? Vagy tényleg az sikerült a legjobban, és nem hiába írja Skåber az előszóban, hogy az időskori monológokat akarta tulajdonképpen először megírni?
Mindenesetre mindkét kötet tetszett, a különféle életkorok problémáit, fókuszpontjait, nehézségeit remekül ragadták meg, az illusztrációk pedig természetesen ismét abszolút levettek a lábamról.
A szél most a legigazibb, olvastam félre már évek óta... Az olvasás kezdetekor a címadó novellánál realizáltam, hogy te jó ég, eddig végig más címmel élt a könyv a fejemben, sőt úgy is hivatkoztam rá mindenhol... A szél most a legigazabb, amim csak lehet, írja a novellában, de nekem úgy is stimmel, a szél most a legigazibb, ebben az életkorban, most tudom csak igazán élvezni az arcomat hűsítő fuvallatokat, nekem valahogy ezt a képzettársítást hozta magával...
De egy betű ide vagy oda, nem számított, A szél most a legigazabb/igazibb rabul ejtett és beszippantott már az első novellájával, aztán csak jegyzeteltem tovább, és a jegyzeteim csak ebből álltak: ez is jó, az is jó, a következő is nagyon jó! Imádtam minden sorát, a történeteit, a témáit.
Kedvencemmé vált a kötet.� Voltak történetek benne, amik egészen zsigeri szinten rezonáltak, és szomorúságuk csontig hatolt. Volt, amit meg is könnyeztem. Amikor az egyik idős úr feleségéért eljönnek a mentősök, és "kiviszik, mint a karácsonyfát", teljesen letaglózott az írás, és meg kellett álljak egy pillanatra. Elképesztően szomorú és megrendítő történet az Idegen a házunkban is. Remek volt A sirály, A kegyetlen fény, az EA, a Mondanom kell valamit, a Két világ, és a már említett karácsonyfás: Az élet ünnepe.
Sok fájdalom bújik meg ebben a kötetben is, de édes-bús pillanatok is, életbölcsességek, amik nem erőltetik rád magukat, nosztalgikus és elgondolkodtató pillanatok, irónia és rengeteg érzelem. A kamaszossal és a felnőttessel ellentétben pedig ezeknek az érzelmeknek teljesen szabad útja van, talán ez az időskor titka már, ez az engedés..., felengedés? megengedés? hogy azt érezzünk, amit csak akarunk. Mégis, bár teljesen szabad utat kap minden, nem egy áradásként törnek elő az érzelmek, hanem nagyon tapintatosan, finoman, mint egy pókháló, szövik be az egész kötetet. Nagyon szerettem. � Remek, elmélyülős élmény volt és újraolvasásra érdemes.
Remekül indult az év, Bonnie Garmus könyve ugyanis instant kedvenc lett, egyszerűen imádtam, és már értem, miért is olyan népszerű. :) Igazi felüdülésRemekül indult az év, Bonnie Garmus könyve ugyanis instant kedvenc lett, egyszerűen imádtam, és már értem, miért is olyan népszerű. :) Igazi felüdülés ilyen jó regénybe botlani, ami nem csak okos, és sokrétű, de szórakoztató és humoros is. Mindenképp meg szeretném nézni a belőle készült sorozatot is valamikor!
De mi is ez a "minden kémia"? Az 1960-as évek Amerikája, ahol egy nő nem érvényesülhet igazán a tudományban, mert legfeljebb laborasszisztensként tekintenek rá, Elizabeth Zott mégis próbálkozik, még ha néha mérőpoharakat kell is lopkodnia. Egy tudósok közti szerelem története, egy tv-show története, egy korszak története... Nehéz summázni bárhogy is, mert összetett, és kacskaringós, mint a valódi jó történetek általában. Érdeklődéssel figyeltem már az elején, vajon mégis hova fog kifutni, mit fog elmesélni, és végülis nagyon más volt, mint amit a borító mögé gondoltam, de sokkal lendületesebb és kerekebb is. Egyben szívszorító is, meg is könnyeztem néhány eseményt, és egészen a végéig féltettem az egy kedves szereplőt, nehogy valami szörnyűség érje. A karakterek mind közel kerültek hozzám, de Elizabeth és a kutya, Six-Thirty főleg. Sokszor nem szeretem az "okosnak" megírt gyerekeket a regényekben, mert inkább koravénnek, tudálékosnak hatnak, de Mad nem ilyen volt szerencsére. A mellékalakok is emlékezetesek, Miss Frasktól, Donattin át, Wakely-ig. Szóval kémia, labor, kutya, evezés, szerelem... aztán ebből mégis egy televíziós konyhashow lesz?! Aggodalomra semmi ok, Elizabeth abszolút rebellisként reformálja meg a főzést is, hiszen tudományos alapokra helyezve mutat be mindent, és ezzel sok-sok háziasszony szemét nyitja fel, nem csak a tápláló vacsorával kapcsolatban. Szókimondó és a sztereotípiákat félresöprő attitűdje miatt először megpróbálják beszabályozni, majd el is akarják tüntetni a képernyőről, azonban egy ilyen egyéniségnél ez nem is olyan egyszerű, mint azt a show hátteréből a nagyeszű férfi vezetők gondolják.
Calvin és Elizabeth háttértörténete és családi tragédiáik egyenként is megérnének egy (könyvnyi) misét, csak kapkodtam a fejem, amikor megosztották egymással életük történetét... Egyik megrendítőbb, mint a másik. Brutális őszinteséggel mutatja be Garmus a nők helyzetét, több szemszögből, több élethelyzetben is: az elnyomottságot, igazságtalanságokat, az anyaság küzdelmességét, az újszülöttes időszak nehézségeit, a családon belüli erőszakot, a munkahelyi visszaéléseket és hátrányos megkülönböztetéseket...
Egy halom fontos és nehéz témát boncolgatott a könyv, és rengeteg tragédiát is, mégis könnyed és humoros is tudott maradni, sőt életigenlő, pozitív kicsengésű. Nagy történet, ami mégis hétköznapi. Zseniális. Mi kell még? :)
És még a felolvasás is nagyon jól sikerült, Miranda Raisinre ezentúl oda fogok figyelni. :)
A szavaim nem adják vissza se a stílust, se a hangulatot, se azt az elképesztően jól összerakott sztorit, amit kaptam. Hiába van január, a Minden kémia egyenes úton vitorlázik be már most az idei top5-be. Jóval a vége előtt már megcsapott az érzés, ez mindenképp kedvenc, akárhogy is zárul, akármi is kerül a következő oldalakra. Már most azon gondolkodtam, hogy még idén újra is olvasom, és nemsokára érkezik hozzám egy fizikai példány is, mert az nem járja, hogy a kedvenc könyveinkből ne csücsüljön ott egy a polcon! ;) El fogom olvasni rendesen, kézbe véve is, sőt, lehet még be is szamárfülezgetem, és bejelölöm, mert megválni nem fogok tőle, az biztos. �
A kifejezetten jól sikerült magyar cím miatt angolul is folyton All Things Chemistryként ugrik be egyébként a kötet. Remélem hamarosan új könyvvel rukkol majd elő Bonnie Garmus, nagyon várom!
Tavaly tavasszal olvastam el Linn Skåbertől a Ma négykézláb akarok járni című kötetet, ami a "monológos" könyvek középső része, és a felnőttkori élethTavaly tavasszal olvastam el Linn Skåbertől a Ma négykézláb akarok járni című kötetet, ami a "monológos" könyvek középső része, és a felnőttkori élethelyzeteket járja körül. Bár a történetek jó része kissé komor hangulatú volt, és a családalapítás körüli időszak, a fiatal-felnőtt életkor mellőzöttnek tűnt benne, jó élmény lett, és nagyon megtetszett a hangulatiság, és a képi világ is. Lisa Aisato, az illusztrátor egy varázsló. Csodálatos, kifejező rajzokat készít Skåber történeteihez, amik sokszor álomszerűek, és rendkívül színes fantáziáról tanúskodnak.
Nem volt kérdés, hogy a kamaszmonológok és az időskori monológok is sorra fognak kerülni. Mindkét kötet tetszett, a különféle életkorok problémáit, fókuszpontjait, nehézségeit remekül ragadták meg, az illusztrációk pedig természetesen ismét abszolút levettek a lábamról.
A szívem egy bezárt bódéban kamaszos érzelmek vad hullámai uralják a kötetet, nagyon sok tinis bizonytalanság, önértékelési zavar, félelem jelenik meg, amiket erőteljesen érzékeltetnek a képek is. Az illusztrációk alakjait gyakran jellemzi a kidülledt szem, különféle grimaszok, hosszú kezek-lábak, zavart, elpiruló arcok - szóval pont olyan, mint a kamaszos érzelemvilág. Emiatt azonban kissé távolabbinak is éreztem magamtól.
A cím érzékletes, tetszik, de sajnos pont a címadó novella volt számomra nagyon furcsa. Talán a legkevésbé pont az tetszett az összes közül a kötetben.
A monológok közül a kedvencem talán az Apa, a hörcsög és a halál volt, de tetszett a Ha tudnák, milyen klassz anyám van, A betegség, A feminista, Nina feneke, a Nasi 7000 koronáért, és a Kamasszületés is.
A mitesszerek, düh, kócos szemöldökök és szerelem mellett változatos gyötrelmek, szorongások, mindenféle kamaszos kényelmetlenség elővillant, és sikerült ezt az intenzív, izgalmas, mégis nagyon frusztráló életszakaszt hitelesen visszaadni.
Te jó ég, ez a kötet szeirntem már több mint 3 éve várakozott egy felső polcon, sose került elő, pedig a másik két Pete kötetet már sokat olvastuk a fTe jó ég, ez a kötet szeirntem már több mint 3 éve várakozott egy felső polcon, sose került elő, pedig a másik két Pete kötetet már sokat olvastuk a fiammal - igaz, azok magyarul vannak. Most, hogy még 'tis the season, elolvastam, legyen hát ez az évzáró olvasmányom. Dallamos, remek szövegezésű, vicces, hóbortos, kedves rész ez is. Csupa szín, csupa pozitivitás....more
Ez nekem most óriási csalódás. Annyira odavan érte mindenki, hogy a legaranyosabb, legbájosabb, legmelegszívűbb kis karácsonyi mesére számítottam, ehhEz nekem most óriási csalódás. Annyira odavan érte mindenki, hogy a legaranyosabb, legbájosabb, legmelegszívűbb kis karácsonyi mesére számítottam, ehhez képest ez száraz és sántikál, mint szegény öreg, személyiségjegyektől mentes Pettson, és a kelekótya macskája� Nem tud segítséget kérni, látszólag nem érdekli semmi megoldás, és kizárólag a benéző szomszédon múlik minden, még csak nem is a macska eszességén, leleményességén, vagy jóindulatán� Findusz csak dühöngeni tud, meg számonkérni, meg egy talált krumplihámozót becsomagolni karácsonyra szeretett gazdájának? Nemár! Annyi ponton sántít ez az egész, mitől olyan nagy kedvence mindenkinek? Ezer meg ezer jobb, és jobban is elmesélt történet van hasonló témákban. A többi P&F is ilyen?!...more
Nyilván a vonatos téma miatt abszolút betalált ez a kötet is! :) Szuper, ahogy mindenféle színűre festik a vonatot, és azt is elmagyarázza egyszerűen,Nyilván a vonatos téma miatt abszolút betalált ez a kötet is! :) Szuper, ahogy mindenféle színűre festik a vonatot, és azt is elmagyarázza egyszerűen, de szemléletesen az egyik ábra, hogy hogyan is működik a gőzmozdony. Meglepő módon a második mesének nincs köze a vonatokhoz, pedig azt hittem azt kanyarítják valahogy tovább, helyette a naprendszer bolygóiról szól, és a kis szentjánosbogarakról. Nagyon hasznos, informatív mese. Megszerettem B&B-t! :D ...more
Csodaszép rajzok, nagyon kedvesen megrajzolt karakterekkel, de sajnos elég kevés a szöveg, és furán félbeszakad. Azt hittem egyébként, hogy ez is egy lCsodaszép rajzok, nagyon kedvesen megrajzolt karakterekkel, de sajnos elég kevés a szöveg, és furán félbeszakad. Azt hittem egyébként, hogy ez is egy lexikon, a különféle karácsonyos részek infóival a hét kötetből. :D Ziyi Gao végigillusztrálhatná az egész sorozatot, de persze tudjuk hogy ezek a kezdeményezések sosem jutnak el a végéig, szóval én elégedett vagyok most ezzel a kis részlettel. Nem mellesleg kisebb gyerekkel is elolvasható....more
A két aktuális ünnepről egy-egy mese: hozott-e a Télapó Bogyónak ajándékot, és mit kap a kis százlábú karácsonyra? Egészen megkedveltem a kis bogárkákA két aktuális ünnepről egy-egy mese: hozott-e a Télapó Bogyónak ajándékot, és mit kap a kis százlábú karácsonyra? Egészen megkedveltem a kis bogárkák kalandjait, és ez a karácsonyi kötet is abszolút aranyos. ...more
Kicsit egyszerűbb kötet, a számolás megakasztja magát a mesét, de a gyerek kétségtelenül élvezi, hogy tud számolni Maszattal együtt. A második mese isKicsit egyszerűbb kötet, a számolás megakasztja magát a mesét, de a gyerek kétségtelenül élvezi, hogy tud számolni Maszattal együtt. A második mese is egyszerűbb, a porszívóról szól, és hogy miért nem kell félni tőle. Szerintem nem kerül a kedvenc Maszatok közé, bár a számolhatnék miatt valószínűleg azért fogjuk még forgatni. ...more
Elmer téli kalandjában ismét ő lesz a mókamester, aki megtréfálja az elefántcsordát, és közben még tanít is nekik valamit. Picit didaktikusabban jön áElmer téli kalandjában ismét ő lesz a mókamester, aki megtréfálja az elefántcsordát, és közben még tanít is nekik valamit. Picit didaktikusabban jön át a történet, de pont olyan aranyos és jól megrajzolt, mint az előző kötet....more
Loading...
