Kuszma's Reviews > ٴDzܱá
ٴDzܱá
by
by

Ejsze, ecsém, ez biza a gyöngyélet! Levorver az övemben, mordály a vállamon, osztán uccu neki az erdűnek. Ha meg öszvekeverednék holmi böszörménnyel vagy egyéb népnyúzóval, hát megegrecíroztatom kicsinyég a pisztolcsővel, mire úgy elibém hullajtja a garaskáit, mint madár a tullát. Ha meg eccer lúra vóna szükségem, hát elkonfiskálom valamék bolgár zsírosparasztét, oszt halihó, világ! Hogy mit mondasz, ecsém? Mi vónék én? Haramia? Hát pofán ne csürdítselek, mint vak baglyot a partfal! Haramia az ídsanyád ficeréje! Az én böcsületes nevem Forradalmár � ha el is vék valamit a paraszttul, azt csak az Ügy érdekibe! Mer' a Bolgár Nemzet (mindközönségesen: bolgár) Szabadságra vágyik, és Szabadság nincsen pízmag nélkül. Ha meg ez a Bolgár Nemzet nem adja a pízt, mert nem sejdíté, hogy amire vágyik, az a Szabadság, akkor majd megbirizgálom a levorverrel, oszt fénybe borul benne rögvest az igaz eszme.
Ruszkov regénye a bolgár nemzeti ébredés gúnyos rajza � mindaz, amiről a kiérdemesült országféltők kizárólag párás tekintettel tudnak értekezni, nála jobbára abból áll, hogy legények, akiknek nem volt kedvük posztókereskedőnek vagy birkapásztornak állni, le-föl kószafaszálnak a bolgár hegyvidéken, és időnként kirabolnak valakit. Ha szerencséjük van, akkor egy gonosz, megszálló törökkel akadnak össze � ha nem, akkor egy bolgárral. Persze kirabolják őt is, de legalább adnak neki nyugtát. Ám azon túl, hogy ez a könyv egy történelmi görbe tükör, és gúnyos (de felettébb hiteles) skicc a forradalmárkodásról (a férfias férfiak eme nemes sportjáról), mindemellett még egy szemkápráztatóan konzekvens nyelvi bravúr is (amit Krasztev Péter pazarul magyarított, a tájnyelvi bolgár dialektust a székely hangzással helyettesítve). Ha van hibája, az épp konzekvenssége � ez a végtelen téblábolás a havasokban, a repetitív lamentálás bolgárságról, forradalmárságról, földi igazságtalanságokról és mindarról, ami ezzel jár � kombinálva a csűrcsavaros szövegvilággal �, helyenként nagyon vontatottá tette a szöveget. Fejet hajtok hát az írói bravúr előtt, és ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, DE! Azér' száz oldalt a közepibűl lehetett vón húzni.
Ruszkov regénye a bolgár nemzeti ébredés gúnyos rajza � mindaz, amiről a kiérdemesült országféltők kizárólag párás tekintettel tudnak értekezni, nála jobbára abból áll, hogy legények, akiknek nem volt kedvük posztókereskedőnek vagy birkapásztornak állni, le-föl kószafaszálnak a bolgár hegyvidéken, és időnként kirabolnak valakit. Ha szerencséjük van, akkor egy gonosz, megszálló törökkel akadnak össze � ha nem, akkor egy bolgárral. Persze kirabolják őt is, de legalább adnak neki nyugtát. Ám azon túl, hogy ez a könyv egy történelmi görbe tükör, és gúnyos (de felettébb hiteles) skicc a forradalmárkodásról (a férfias férfiak eme nemes sportjáról), mindemellett még egy szemkápráztatóan konzekvens nyelvi bravúr is (amit Krasztev Péter pazarul magyarított, a tájnyelvi bolgár dialektust a székely hangzással helyettesítve). Ha van hibája, az épp konzekvenssége � ez a végtelen téblábolás a havasokban, a repetitív lamentálás bolgárságról, forradalmárságról, földi igazságtalanságokról és mindarról, ami ezzel jár � kombinálva a csűrcsavaros szövegvilággal �, helyenként nagyon vontatottá tette a szöveget. Fejet hajtok hát az írói bravúr előtt, és ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, DE! Azér' száz oldalt a közepibűl lehetett vón húzni.
Sign into ŷ to see if any of your friends have read
ٴDzܱá.
Sign In »
Reading Progress
February 11, 2018
–
Started Reading
February 15, 2018
–
Finished Reading
November 11, 2019
– Shelved