Å·±¦ÓéÀÖ

A római történelem hosszú, szövevényes, és a nagy építkezési projektjeiken kívül a nagy része töredékekből és vitatható emlékekből rakható össze. Mary Beard nekilát végigvinni a legendás római kezdetektől a Köztársaság korán át a császárkor egyik értelmezhető végéig, amikor a birodalom minden (szabad) lakója római polgárjogot kapott. Mindez nem egy lineáris, egyenes, vagy akár követhető vonalvezetés: sok a megoldatlan kérdés, és ahogy ez lenni szokott, minél többet tájékozódunk, annál több új és megoldhatatlannak tűnő vakfolt kerül képbe. Mégis, nagyon sokat adhat az olvasónak ez a könyv és ez a téma, egyrészt Beard kompetens és közvetlen vezetésével, de nem kevésbé mert nagyon erősen releváns az olvasó által megélt (értsd: nem római) világra. Szerencsére nem rugózik ezen a szerző, sőt, egészséges távolságokat tart a túlzott megfeleltetések és jelenszempontú (bele)magyarázás zátonyaitól - inkább korrektül bevállalja, hogy ezek a források ilyen vagy olyan elfogultsággal és tipikusan utólag íródtak, vagy bár nagy a kísértés, de ezt sajnos mégsem érthetjük egészen úgy, hogy már akkor is működtek a maiakhoz nahát mennyire hasonló intézmények vagy trendek. Persze így is bőven érvényesül, hogy már az ókoriak is... Ami viszont bizonyos: a rómaiak nem csak a cementet és a modern naptárt, a (légiós) nyugdíjkorhatár felfelé tologatását és a modern jogrendszer alapjait, de a multikulti fogyasztói globalizmust is feltalálták. A világ mindenkor is feltartóztathatatlanul kortárs volt - és erre nagyon jó néha alaposabban is odafigyelni.