Å·±¦ÓéÀÖ

“Pár éjszakával ezelÅ‘tt hazafelé tartva betértem egy kocsmába, és rendeltem egy Guinnesst.

Nem figyeltem az órát, de tudtam, hogy mindjárt este nyolc lesz. Kedd este volt, a háttérben a tévében még mindig az EastEnders legújabb epizódja ment � szappanopera London egy képzeletbeli, lepusztult városrészében élő, pimasz és bohókás munkásosztálybeliek mindennapjairól.

Beültem egy bokszba, és a kezembe vettem egy ingyenes napilapot, amelyet valaki ottfelejtett a mellettem lévő széken. Már olvastam korábban. Nem sok újdonság volt benne. Letettem, majd inkább átültem a bárpulthoz.

Nem volt nagy forgalom. A vendégek fecsegése és az egymásnak ütköző biliárdgolyók koppanása mögül hallottam a tévé duruzsolását.

Az EastEnders után a Bevarrva következett � egy pimasz és bohókás rabról szóló vígjátéksorozat ismétlése, aki egy kellemesen megengedő, lepusztult Viktória korabeli börtönben éldegél.

Alig észrevehetően szesz szivárgott a bárpult mögött fejjel lefelé függesztett üvegek italadagolójából. Miközben figyeltem, whisky- és vodkacseppek öltöttek alapot, majd hullottak alá hangtalanul.

Megittam a söröm. Felnéztem, a csapos elkapta a tekintetem. � Guinness? � kérdezte, és már nyúlt is egy tiszta pohárért. Bólintottam.

Megérkezett a csapos felesége, és beállt segíteni a lassan csordogáló rendelésekkel.

Nyolc harminckor véget ért a Bevarrva, és elkezdődött a Question of Sport egy sima kvízműsor közismert, pimasz és bohókás sportolókkal, akik más közismert sportolókkal kapcsolatos kérdésekre válaszolnak, akik közül sokan ugyanolyan pimaszok és bohókásak, mint maguk a játékosok.

Dühöngött a jókedv.

„Szólok a csaposnak a szivárgó italadagolókról� � gondoltam.

Az A Question of Sport után a kilencórás híradó következett. Legalábbis harminc másodpercig, mert a televíziót kikapcsolták, pimasz és bohókás popzene vette át a helyét.

Ránéztem a csaposra. � Most csak félig kérem � mondtam neki.

Miközben töltött a poharamba, komolyan megérdeklődtem tőle, miért kapcsolta ki a híradót. � Ne tőlem kérdezze, az asszony műve � felelte pimaszul, miközben játékos közlésének tárgya a bár egyik sarkában buzgólkodott.

Ekkorra már minden érdeklődésemet elveszítettem a szivárgó italadagolók iránt.
Megittam a sörömet és távoztam; szinte teljesen biztos voltam benne, hogy a tévé az este további részében is néma marad. A kilencórás híradó után a Brazíliai fiúk következett volna, egy olyan film, amelyben nagyon kevés pimasz és bohókás figura szerepel, mivel arról szól, hogy egy csapat náci hogyan klónozza Adolf Hitlert kilencvennégy példányban.

A V mint vérbosszúban sem szerepelnek pimasz és bohókás karakterek; ez a könyv azoknak szól, akik nem kapcsolják ki a híradót.”
― David Lloyd, V for Vendetta

“A common question I encounter is the impact of AI on jobs. Reflecting on the diverse age and experience range among my family, friends, and colleagues, I recall a poignant remark: “AI won’t eliminate your job, but the person who understands AI will.â€� This isn’t new; from PCs to internet and mobile, every tech wave requires us to adapt, often rapidly. AI will be no different, demanding even swifter adaptation”
― David Lloyd