Å·±¦ÓéÀÖ

Annyira szórakoztató ez a forma, hogy az ember szinte ellenállhatatlan kísértést érezhet Esterházyt epigonizálni, hogy Van egy könyv. �
Szóval van egy könyv. A világ legjobb könyve, és szeret. Nem annyira gyűlöl,azaz dehogynem nagyon is, csak olyankor is szeret, nem hogy engem hanem egyetemesen minden nőt és férfit, akik csak sz. és gy. egymást. Becsomagolni mondatokba, és fejvakarászást idézni az olvasóban elő, hogy milyen mértékig félművelt, felismeri-e ha szembejött a posz'modern intertext poént, vagy max ahogy én annyit fog belőle, hogy itt bizony le lett egy poén dobva. (Attól még röhögni ér!)
Nem vártam, hogy ez ennyire tessen. Nőkről író, sőt: áradozó férfi, valami tabudöngetés vagy döntögetés, szexualitás, ez csak rémes lehet � de nem. Valahogy bátornak hat, amiért olyan derűs, és kitartó, és kiírja a helyzeteket és dinamikákat és az emberközi kapcsolatok teljesen gyönyörű abszurditását. A prüdéria az pláne kap, hál' istennek, mert lassacskán megengedtetem magamnak mindenféle ideológiák* mentén már csak eltartott kisujjal nyúljak ilyen irányokba.
Nem is nyúlok, csak ha tényleg igazán érdekel. EP-től a Semmi művészetet képes voltam elolvasni, pedig az egész egy merő foci, bwaah! Anyám. Pedig ha van két dolog, amitől mintegy zsigerileg berzenkedem, az a szexizmus és a drukkerkultúra, aztán tessék, minden bélpanaszra van egy jó kúra. Most már mint a rendes felnőtt emberek, én is lila fejjel tudom ordítani az utcán, hogy Éjáéjáoo � na nem, szóval ezek egyáltalán nem így működnek.
Valahogy mégis hat (mind a 97, hehe). Hiába hogy tipikusan olyan „egy délután kiolvasható�, nekem csak teltek a délutánok és -előttök, estébék, elsőre már meg-megálltam, folyton félretettem, visszatuszkoltam a táskámba a könyvtár büfében, a békáká ellenőrgyanús utasai közeledtén, a Tilos maratonon, valahogy gyakran félre kellett tenni, mert nekem ez az egész annyira egy centrálisan központi esszenciál-fontos ügy, hogy van-e egy nő, és hogy sz. vagy épp gy. Ebből csakis remekül kockázatvállaló vicceket érdemes csinálni, pont így.

*amióta csak Nagy Nővédő vagyok** és Elveim vannak, minden komolytalan és risqué szövegnél felpattan egy kis zászló, hogy ez megy-e a feminizmussal, vagy sem, és általában szomor is kavarodik az örömbe, ha van a tabut és nőt döntögető férfiirodalomban például örömöm egyáltalán, nahát hogy van hogy van, itt abszolúte
**a kis nők már komolyabb kihívást jelentenek