What do you think?
Rate this book
Egy nő
„Esterházy regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú.�
Nádas Péter
A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn � a lábainál. (Lába válogatja.)
A nagysikerű Egy kékharisnya följegyzéseiből kiderült, Esterházy szereti néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése. Mindössze a megközelítés tárgya változott� (nővé).
Nádas Péter
A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn � a lábainál. (Lába válogatja.)
A nagysikerű Egy kékharisnya följegyzéseiből kiderült, Esterházy szereti néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése. Mindössze a megközelítés tárgya változott� (nővé).
164 pages, Hardcover
First published January 1, 1995
22 people are currently reading
434 people want to read
About the author
Péter Esterházy
84books144followersPéter Esterházy was a Hungarian writer. He has been called a "leading figure of 20th century Hungarian literature", and his books are considered to be significant contributions to postwar literature.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 28 of 28 reviews
November 4, 2014
Wow, these hungarian writers are really something! This book made me promise myself I'm going to read more hungarian literature in the future (Peter Nadas here I come).
Peter Esterhazy is an amazing author and his writing is so profound, so striking (perhaps even erotic) and it deserves much more attention than it already has. I have to say I have no clue whether he's popular in Hungary; but damn, he should be popular everywhere.
I don't know why, but when I first picked up this book, the style reminded me of Herta Muller's writing, but when I got into it, I realized that the atmosphere Esterhazy creates is completely different from Muller's gloomy tone. Everything in this book is witty and charming and it's sort of inviting you to push your boundaries towards something beautifully obscene.
Anyway, it's a story about women and author seems to be in love with all of them. At first you get the impression that author is talking about his lover, but as story is revealed you realize that he is talking about god knows how many women. Every story is a little ode to his and hers love.
Peter Esterhazy is an amazing author and his writing is so profound, so striking (perhaps even erotic) and it deserves much more attention than it already has. I have to say I have no clue whether he's popular in Hungary; but damn, he should be popular everywhere.
I don't know why, but when I first picked up this book, the style reminded me of Herta Muller's writing, but when I got into it, I realized that the atmosphere Esterhazy creates is completely different from Muller's gloomy tone. Everything in this book is witty and charming and it's sort of inviting you to push your boundaries towards something beautifully obscene.
Anyway, it's a story about women and author seems to be in love with all of them. At first you get the impression that author is talking about his lover, but as story is revealed you realize that he is talking about god knows how many women. Every story is a little ode to his and hers love.
December 23, 2019
Este libro es un vómito de pensamientos y reflexiones, algunas tan contradictorias que a veces pensaba que el autor se refería a diferentes mujeres, y quizá es así, nunca me quedó claro. Son capítulos muy cortos, algunos incluso de media página, en que se describe la cotidianidad de una relación. Si bien al principio llama la atención, hacia la mitad se hace eterno y el desinterés, al menos en mi caso, aumentó con cada página.
Narrado en primera persona por una voz masculina (nunca sabremos su nombre), es a la vez poético, pero también vulgar, de una forma que sentí denigrante y sexista, aunque no es así explícitamente. El libro se describe como un tratado de la seducción, pero a mí me pareció un cúmulo de descripciones al filo de lo humillante hacia, la supuesta, mujer amada, transformándola exclusivamente en un objeto de deseo y obsesión.
No, no me gustó.
Narrado en primera persona por una voz masculina (nunca sabremos su nombre), es a la vez poético, pero también vulgar, de una forma que sentí denigrante y sexista, aunque no es así explícitamente. El libro se describe como un tratado de la seducción, pero a mí me pareció un cúmulo de descripciones al filo de lo humillante hacia, la supuesta, mujer amada, transformándola exclusivamente en un objeto de deseo y obsesión.
No, no me gustó.
Read
February 1, 2021Egy nő vette el az Esterházy-szüzességemet.
De egy férfi beszélt rá, ezt meg kell most jegyeznem, lyukat beszélt róla a hasamba. :)
Ez egy verseskötet volt. Szerintem.
Azt hiszem értem mitől akkora nagy izé, meg azt is, mások miért pattannak le róla három oldal után.
Azt hiszem nekem kis adagokban nagyon betalált, nagy adagban, egyben, elnehezített, túltelített, valami ilyesmi történt. Jobban szét kell ezt húzni, kinyújtani, így fog működni nálam.
A férfi szerint, most olvassam el a .
De egy férfi beszélt rá, ezt meg kell most jegyeznem, lyukat beszélt róla a hasamba. :)
Ez egy verseskötet volt. Szerintem.
Azt hiszem értem mitől akkora nagy izé, meg azt is, mások miért pattannak le róla három oldal után.
Azt hiszem nekem kis adagokban nagyon betalált, nagy adagban, egyben, elnehezített, túltelített, valami ilyesmi történt. Jobban szét kell ezt húzni, kinyújtani, így fog működni nálam.
A férfi szerint, most olvassam el a .
July 1, 2020
Ας το βάλουμε προσωρινά στα read γιατί δεν παίζει να το πιάσω ξανά στα χέρια μου. Δε διαβάζεται. Τελεία. Αυτό. Φταίει η μετάφραση? Φταίει το βιβλίο? Φταίω εγώ? Διάβασα ένα μέρος με το ζόρι, και ήταν σαν τιμωρία. Δεν έχει να πει τίποτα. Δε μου μετέδωσε τίποτα. Ούτε καν περιέργεια, και έχω διαβάσει αρκετά βιβλία με το στανιό, απλά για να μην τα παρατήσω. Ε, με αυτό δε γινόταν με τίποτα.
March 13, 2014
Hozzá lehetne tenni a ciméhez hogy "...és egy férfi," de akkor úgy hangzana, mint egy francia film, csak forditva. Az is jó (t.i. a film), csak másképp. Ez viszont a századforduló legszebb (illetve nem, inkább leglebilincselőbb, legelgondolkodtatóbb, legszórakoztatóbb) szerelmes könyve. Például azért szeretem nagyon, mert kiderül belőle az is, hogy ez a nő (férfi) dolog első (másod) sorban nem a nemek (társadalom) kérdéseinek üres boncolgatásával, hanem a szavak (test) által válnak mindenkit érintő és mégsem fontos mindennapi dolgokká.
February 21, 2025
97 korte impressies van relaties die door middel van motieven enigszins verbonden zijn. De flarden zijn doorspekt met verwijzingen, waar met name die aan Hongaarse werken de pet te boven gaan. Niettemin valt er door de absurditeit veel te gniffelen zoals het fragment waar de vrouw in kwestie als twee druppels water op Goethe lijkt of dankzij geestige frasen als "... ze behandelt me met evenveel respect en aandacht als een gevulde aubergine. " Ook wordt er op toffe wijze gespeeld met de rol van de verteller (schrijver?), bijvoorbeeld via mededelingen aan mogelijke vertalers om bepaalde fouten niet te corrigeren.
September 15, 2019
Annyira szórakoztató ez a forma, hogy az ember szinte ellenállhatatlan kísértést érezhet Esterházyt epigonizálni, hogy Van egy könyv. �
Szóval van egy könyv. A világ legjobb könyve, és szeret. Nem annyira gyűlöl,azaz dehogynem nagyon is, csak olyankor is szeret, nem hogy engem hanem egyetemesen minden nőt és férfit, akik csak sz. és gy. egymást. Becsomagolni mondatokba, és fejvakarászást idézni az olvasóban elő, hogy milyen mértékig félművelt, felismeri-e ha szembejött a posz'modern intertext poént, vagy max ahogy én annyit fog belőle, hogy itt bizony le lett egy poén dobva. (Attól még röhögni ér!)
Nem vártam, hogy ez ennyire tessen. Nőkről író, sőt: áradozó férfi, valami tabudöngetés vagy döntögetés, szexualitás, ez csak rémes lehet � de nem. Valahogy bátornak hat, amiért olyan derűs, és kitartó, és kiírja a helyzeteket és dinamikákat és az emberközi kapcsolatok teljesen gyönyörű abszurditását. A prüdéria az pláne kap, hál' istennek, mert lassacskán megengedtetem magamnak mindenféle ideológiák* mentén már csak eltartott kisujjal nyúljak ilyen irányokba.
Nem is nyúlok, csak ha tényleg igazán érdekel. EP-től a Semmi művészetet képes voltam elolvasni, pedig az egész egy merő foci, bwaah! Anyám. Pedig ha van két dolog, amitől mintegy zsigerileg berzenkedem, az a szexizmus és a drukkerkultúra, aztán tessék, minden bélpanaszra van egy jó kúra. Most már mint a rendes felnőtt emberek, én is lila fejjel tudom ordítani az utcán, hogy Éjáéjáoo � na nem, szóval ezek egyáltalán nem így működnek.
Valahogy mégis hat (mind a 97, hehe). Hiába hogy tipikusan olyan „egy délután kiolvasható�, nekem csak teltek a délutánok és -előttök, estébék, elsőre már meg-megálltam, folyton félretettem, visszatuszkoltam a táskámba a könyvtár büfében, a békáká ellenőrgyanús utasai közeledtén, a Tilos maratonon, valahogy gyakran félre kellett tenni, mert nekem ez az egész annyira egy centrálisan központi esszenciál-fontos ügy, hogy van-e egy nő, és hogy sz. vagy épp gy. Ebből csakis remekül kockázatvállaló vicceket érdemes csinálni, pont így.
*amióta csak Nagy Nővédő vagyok** és Elveim vannak, minden komolytalan és risqué szövegnél felpattan egy kis zászló, hogy ez megy-e a feminizmussal, vagy sem, és általában szomor is kavarodik az örömbe, ha van a tabut és nőt döntögető férfiirodalomban például örömöm egyáltalán, nahát hogy van hogy van, itt abszolúte
**a kis nők már komolyabb kihívást jelentenek
Szóval van egy könyv. A világ legjobb könyve, és szeret. Nem annyira gyűlöl,azaz dehogynem nagyon is, csak olyankor is szeret, nem hogy engem hanem egyetemesen minden nőt és férfit, akik csak sz. és gy. egymást. Becsomagolni mondatokba, és fejvakarászást idézni az olvasóban elő, hogy milyen mértékig félművelt, felismeri-e ha szembejött a posz'modern intertext poént, vagy max ahogy én annyit fog belőle, hogy itt bizony le lett egy poén dobva. (Attól még röhögni ér!)
Nem vártam, hogy ez ennyire tessen. Nőkről író, sőt: áradozó férfi, valami tabudöngetés vagy döntögetés, szexualitás, ez csak rémes lehet � de nem. Valahogy bátornak hat, amiért olyan derűs, és kitartó, és kiírja a helyzeteket és dinamikákat és az emberközi kapcsolatok teljesen gyönyörű abszurditását. A prüdéria az pláne kap, hál' istennek, mert lassacskán megengedtetem magamnak mindenféle ideológiák* mentén már csak eltartott kisujjal nyúljak ilyen irányokba.
Nem is nyúlok, csak ha tényleg igazán érdekel. EP-től a Semmi művészetet képes voltam elolvasni, pedig az egész egy merő foci, bwaah! Anyám. Pedig ha van két dolog, amitől mintegy zsigerileg berzenkedem, az a szexizmus és a drukkerkultúra, aztán tessék, minden bélpanaszra van egy jó kúra. Most már mint a rendes felnőtt emberek, én is lila fejjel tudom ordítani az utcán, hogy Éjáéjáoo � na nem, szóval ezek egyáltalán nem így működnek.
Valahogy mégis hat (mind a 97, hehe). Hiába hogy tipikusan olyan „egy délután kiolvasható�, nekem csak teltek a délutánok és -előttök, estébék, elsőre már meg-megálltam, folyton félretettem, visszatuszkoltam a táskámba a könyvtár büfében, a békáká ellenőrgyanús utasai közeledtén, a Tilos maratonon, valahogy gyakran félre kellett tenni, mert nekem ez az egész annyira egy centrálisan központi esszenciál-fontos ügy, hogy van-e egy nő, és hogy sz. vagy épp gy. Ebből csakis remekül kockázatvállaló vicceket érdemes csinálni, pont így.
*amióta csak Nagy Nővédő vagyok** és Elveim vannak, minden komolytalan és risqué szövegnél felpattan egy kis zászló, hogy ez megy-e a feminizmussal, vagy sem, és általában szomor is kavarodik az örömbe, ha van a tabut és nőt döntögető férfiirodalomban például örömöm egyáltalán, nahát hogy van hogy van, itt abszolúte
**a kis nők már komolyabb kihívást jelentenek
January 14, 2024
Mintha a legmélyebben megbúvó, gyakran visszataszító, de annál emberibb gondolatait hangalapú gépeléssel írta volna a notes appba, melyeket aztán átmásolt ebbe a könyvbe.
January 23, 2018
Wat voor houvast heb ik in de wereld als zelfs Hongaarse schrijvers me kunnen teleurstellen? Gelukkig heb ik nog altijd Krasznahorkai...
Het concept van "Een Vrouw" vond ik aanlokkelijk. Korte hoofdstukken die elk beginnen met dezelfde soort zin: "Er is een vrouw die me haat/Er is een vrouw die me liefheeft." Ik hoopte op boeiende karakterschetsen en scherpe analyses van de relaties tussen de ik-persoon en de vrouwen. De vorm is sterk, de wisselwerking tussen haat en liefde is er een die misschien niet vernieuwend is, maar nog niet echt zo is gebruikt. Hoge verwachtingen dus.
Maar wat volgt zijn 97 hoofdstukken over vrouwen met amper persoonlijkheid. Hij schetst vage beelden met saillante details die ergens soms betekenis lijken te hebben (of die wilde ik vinden), maar de herhaling zorgt voor een lege, onpersoonlijke ervaring. Na de zevenendertigste beschrijving van volle vrouwendijen haak ik ook een beetje af. Esterhazy lijkt zich bewust dat de gimmick snel oud wordt, zo ongeveer rond hoofdstuk 34. Stopt hij er dan mee? Nee, hij maakt kleine, verwaarloosbare veranderingen aan in de zin, en vindt dat genoeg. Of de vrouw hem haat of liefheeft staat ook los van wat hun relatie, althans, zo kwam het bij mij aan. Ik denk dat dat de bedoeling was, maar dat betekent niet dat ik het geslaagd vind.
Erotiek, dat is wat liefde en haat bindt. En dat is waar dit hele boek over gaat. Na de twee hoofdstukken over zijn moeder snapte ik het: Esterhazy is de hedonistische romanticus, hij verlangt naar de verlossing van het verleden, die van voor de geboorte. Hij probeert een weg terug te vinden naar de moeder, en zoekt daarom constant naar een nieuwe flamoes (dit is ook simpelweg het minst sensuele woord ooit).
Liefde en lust zijn moeilijk te definiëren en over te brengen, en het proberen met surreële alledaagsheden is een optie. Maar het surreële verliest haar kracht, haar unieke effect, als het keer op keer herhaald wordt, met amper variatie. Bij het eerste hoofdstuk was ik geboeid, bij het vijfde snapte ik waar het heenging, bij het vijfentwintigste was ik verveeld. Op een gegeven moment bedacht ik dat elk hoofdstuk misschien ging over dezelfde vrouw, maar dat was denk ik iets te vrij gedacht.
Om niet geheel negatief te zijn, er waren goede hoofdstukken. Sommige waren humoristisch (die over de communismehater), sommige waren ontroerend (Op mijn boekenlegger heb ik de volgende hoofdstukken genoteerd: 69/70/73/77/80,85,88,93. Het eind van het boek is dus veel sterker). Voor de mensen die het centrale concept van dit boek veel te heteronormatief vinden, hoofdstuk 93 gaat over een man.
Op de achterkant van de kaft stond iets te confronterend: "Herkenbaar voor ieder die ooit heeft samengewoond." Misschien dat het daaraan lag...
Het concept van "Een Vrouw" vond ik aanlokkelijk. Korte hoofdstukken die elk beginnen met dezelfde soort zin: "Er is een vrouw die me haat/Er is een vrouw die me liefheeft." Ik hoopte op boeiende karakterschetsen en scherpe analyses van de relaties tussen de ik-persoon en de vrouwen. De vorm is sterk, de wisselwerking tussen haat en liefde is er een die misschien niet vernieuwend is, maar nog niet echt zo is gebruikt. Hoge verwachtingen dus.
Maar wat volgt zijn 97 hoofdstukken over vrouwen met amper persoonlijkheid. Hij schetst vage beelden met saillante details die ergens soms betekenis lijken te hebben (of die wilde ik vinden), maar de herhaling zorgt voor een lege, onpersoonlijke ervaring. Na de zevenendertigste beschrijving van volle vrouwendijen haak ik ook een beetje af. Esterhazy lijkt zich bewust dat de gimmick snel oud wordt, zo ongeveer rond hoofdstuk 34. Stopt hij er dan mee? Nee, hij maakt kleine, verwaarloosbare veranderingen aan in de zin, en vindt dat genoeg. Of de vrouw hem haat of liefheeft staat ook los van wat hun relatie, althans, zo kwam het bij mij aan. Ik denk dat dat de bedoeling was, maar dat betekent niet dat ik het geslaagd vind.
Erotiek, dat is wat liefde en haat bindt. En dat is waar dit hele boek over gaat. Na de twee hoofdstukken over zijn moeder snapte ik het: Esterhazy is de hedonistische romanticus, hij verlangt naar de verlossing van het verleden, die van voor de geboorte. Hij probeert een weg terug te vinden naar de moeder, en zoekt daarom constant naar een nieuwe flamoes (dit is ook simpelweg het minst sensuele woord ooit).
Liefde en lust zijn moeilijk te definiëren en over te brengen, en het proberen met surreële alledaagsheden is een optie. Maar het surreële verliest haar kracht, haar unieke effect, als het keer op keer herhaald wordt, met amper variatie. Bij het eerste hoofdstuk was ik geboeid, bij het vijfde snapte ik waar het heenging, bij het vijfentwintigste was ik verveeld. Op een gegeven moment bedacht ik dat elk hoofdstuk misschien ging over dezelfde vrouw, maar dat was denk ik iets te vrij gedacht.
Om niet geheel negatief te zijn, er waren goede hoofdstukken. Sommige waren humoristisch (die over de communismehater), sommige waren ontroerend (Op mijn boekenlegger heb ik de volgende hoofdstukken genoteerd: 69/70/73/77/80,85,88,93. Het eind van het boek is dus veel sterker). Voor de mensen die het centrale concept van dit boek veel te heteronormatief vinden, hoofdstuk 93 gaat over een man.
Op de achterkant van de kaft stond iets te confronterend: "Herkenbaar voor ieder die ooit heeft samengewoond." Misschien dat het daaraan lag...
July 24, 2024
Tja wat kan ik zeggen. Opmerkelijk boek en ik begrijp dat het internationale erkenning heeft maar het is niet echt een boek voor mij. Er zitten ook enorm veel lagen in die mij duidelijk boven de pet gingen.
June 23, 2021
Există o femeie. Mă urăşte. Umbră, aşa-mi zice. De exemplu, îmi spune: păi aici? iar dai târcoale, umbră? Iar altă dată: umbră, la prânz vom avea varză-creaţă, e-n regulă? Uneori glumeşte astfel: îmi arunc umbra în faţă. Desigur, acesta sunt eu, la mine se referă. Gluma nu înseamnă neapărat şi veselie, dar dacă-i veselă se întâmplă să chiuie: lumea umbrelor! Trebuie să-mi asum şi asta. În schimb, dacă-i indispusă � pentru că i-a telefonat, de exemplu, soră-sa din Liibeck, sau pentru că i-a intrat în cap că-i grasă, în asemenea momente în zadar îi jur că sunt topit după cărniţa ei � susţine că aş fi copacul din cauza căruia nu vede pădurea. Mă ţin scai de ea.
Dacă-şi deschide gura, a.a.a.a. Mi-o deschid şi eu. Dacă se aşază undeva, mă ghemuiesc lângă ea.
Dacă leşină, îi aduc săruri. Dacă-şi coboară genele, tremur abia perceptibil. Dacă-şi ridică braţul, fac şi eu gimnastică. Dacă există un perete gol, ştie să imite cu mâna, pentru copii, iepurele, dinele sau vulturul � ei bine, în asemenea momente sunt iepure, câine sau vultur. O doresc, dar treaba scârţâie, merge greu; ne-mpotmolim. Uneori sunt mai aproape de ea, alteori mai departe, dar asta încă nu înseamnă nimic, trebuie să joc după cum îmi cânt��, să fac plecăciuni în jurul ei, înaintea ei, sub ea, în spatele ei. În relaţia noastră există un anume flux-reflux. Cum înţelegi asta, măi umbră? � mă repede cu o voce tunătoare, de altfel, dacă simte c-o doresc, dacă-mi adulmecă dorinţa, se linişteşte, dorinţa mea nu-i trezeşte dorinţa, dimpotrivă, posesiunea o calmează.
Se-ntâmplă să nu-mi poată vorbi liber. (Motivele pot fi diferite, fiind legate de politică, de familie, de locul de muncă, de organizarea circulaţiei rutiere. Tatăl ei nu mă poate suporta, susţine că munca mea este un joc al umbrelor, un box al umbrelor, adăugind că aş fi partea umbroasă a propriei mele persoane, că umbresc viaţa fiicei sale etcetera; un bătrân idiot şi nedrept � aş spune, dacă n-ar fi, de altfel, un tip simpatic, echilibrat şi seducător: un frumos bărbat cărunt!) In asemenea situaţii, îşi îngroaşă vocea, ca să nu se dea de gol, şi mi se adresează cu o indiferenţă atât de stridentă încât mi se strânge inima, mi-e frică să n-o pierd, aş face orice pentru ea, tot ce-mi cere.
Chiar aşa? Mi-ai aduce până şi flori, măi umbră? Nu cred, nu eşti tu din ăla, flori nu mi-ai aduce. Mai degrabă ţi-ai rupe mâna. Dă din cap satisfăcută. După un scurt moment de gândire îi spun că are dreptate, ai dreptate draga mea, dar după aia tot ţi-aş aduce flori, chiar şi cu mâna în ghips. Ţi le-aş aduce strâns sprijinite de burtă, aşa ţi le-aş aduce, numai flori mari, enorme, cât un dromader, ca nu cumva să-mi alunece dintre burtă şi ghips, de exemplu săbioare, iată ce ţi-aş aduce. Aşa aş face. Ar înflori producţia. Aha, măi umbră, deci săbioară?! Da, unica mea dragoste.
Dacă-şi deschide gura, a.a.a.a. Mi-o deschid şi eu. Dacă se aşază undeva, mă ghemuiesc lângă ea.
Dacă leşină, îi aduc săruri. Dacă-şi coboară genele, tremur abia perceptibil. Dacă-şi ridică braţul, fac şi eu gimnastică. Dacă există un perete gol, ştie să imite cu mâna, pentru copii, iepurele, dinele sau vulturul � ei bine, în asemenea momente sunt iepure, câine sau vultur. O doresc, dar treaba scârţâie, merge greu; ne-mpotmolim. Uneori sunt mai aproape de ea, alteori mai departe, dar asta încă nu înseamnă nimic, trebuie să joc după cum îmi cânt��, să fac plecăciuni în jurul ei, înaintea ei, sub ea, în spatele ei. În relaţia noastră există un anume flux-reflux. Cum înţelegi asta, măi umbră? � mă repede cu o voce tunătoare, de altfel, dacă simte c-o doresc, dacă-mi adulmecă dorinţa, se linişteşte, dorinţa mea nu-i trezeşte dorinţa, dimpotrivă, posesiunea o calmează.
Se-ntâmplă să nu-mi poată vorbi liber. (Motivele pot fi diferite, fiind legate de politică, de familie, de locul de muncă, de organizarea circulaţiei rutiere. Tatăl ei nu mă poate suporta, susţine că munca mea este un joc al umbrelor, un box al umbrelor, adăugind că aş fi partea umbroasă a propriei mele persoane, că umbresc viaţa fiicei sale etcetera; un bătrân idiot şi nedrept � aş spune, dacă n-ar fi, de altfel, un tip simpatic, echilibrat şi seducător: un frumos bărbat cărunt!) In asemenea situaţii, îşi îngroaşă vocea, ca să nu se dea de gol, şi mi se adresează cu o indiferenţă atât de stridentă încât mi se strânge inima, mi-e frică să n-o pierd, aş face orice pentru ea, tot ce-mi cere.
Chiar aşa? Mi-ai aduce până şi flori, măi umbră? Nu cred, nu eşti tu din ăla, flori nu mi-ai aduce. Mai degrabă ţi-ai rupe mâna. Dă din cap satisfăcută. După un scurt moment de gândire îi spun că are dreptate, ai dreptate draga mea, dar după aia tot ţi-aş aduce flori, chiar şi cu mâna în ghips. Ţi le-aş aduce strâns sprijinite de burtă, aşa ţi le-aş aduce, numai flori mari, enorme, cât un dromader, ca nu cumva să-mi alunece dintre burtă şi ghips, de exemplu săbioare, iată ce ţi-aş aduce. Aşa aş face. Ar înflori producţia. Aha, măi umbră, deci săbioară?! Da, unica mea dragoste.
August 10, 2016
Very intriguing series of 97 vignettes that almost all begin with "There's this woman. She . . .",
They vary in length from a few sentences to a few pages and they all deal with the conundrums of relationships from sex to jealousy to attraction. There is really no narrative arc at all which felt refreshing for a change. Definitely worth a re-read for me."
They vary in length from a few sentences to a few pages and they all deal with the conundrums of relationships from sex to jealousy to attraction. There is really no narrative arc at all which felt refreshing for a change. Definitely worth a re-read for me."
October 2, 2018
En primer lugar debo decir que es una lectura agradable, aunque no me encanto sí que me hiso pasar un buen rato, esto debido a que hubieron capítulos muy descriptivos, el estilo de la narrativa lo sentí algo cambiante, se iba adaptando de diversas maneras según el capítulo, esto no me desagrado pero tampoco me encanto, a pesar de que al inicio tenía un aire poético conforme avanzaban los capítulos la narrativa se hacía más directa y en ciertas ocasiones sentí que el autor divagaba mucho para describir una idea simple y concisa. Realmente es un libro que se lee súper rápido es muy corto, los capítulos son extremadamente cortos algunos solo están conformados por una oración.
Este libro que está compuesto por varios géneros; poesía, relatos, erotismo y romance, a excepción de la poesía son géneros que normalmente me gusta leer y siento que depende del capítulo se verá reflejado cada uno de estos. Como dije anterior mente es una lectura agradable, es buena para pasar el rato, la recomiendo para un día de esos donde queremos ver o hacer algo diferente algo tranquilo, esta sería una lectura para esos momentos. Más que una enseñanza creo que este libro nos demuestra más como es vista la mujer desde la mirada masculina o por lo menos una de esas perspectiva.
En ciertos capítulos como mencione sentí que el autor divago mucho, considero que si quería expresar de manera exagerada los acontecimientos no era necesario extenderse, ya que se puede hacer un poco tedioso, esto está presente como en unos tres capítulos, sería un punto a considerar como lector. Al ser relatos es difícil crear una empatía o conexión con los personajes ya que son muy cambiantes puesto que son historias distintas.
Este libro considero que merece un tiempo a solas y en silencio para comenzar a entenderlo, ya que el principio se puede tornar un poco metafórico, con el paso de las narraciones esto será más fácil de comprender.
Este libro que está compuesto por varios géneros; poesía, relatos, erotismo y romance, a excepción de la poesía son géneros que normalmente me gusta leer y siento que depende del capítulo se verá reflejado cada uno de estos. Como dije anterior mente es una lectura agradable, es buena para pasar el rato, la recomiendo para un día de esos donde queremos ver o hacer algo diferente algo tranquilo, esta sería una lectura para esos momentos. Más que una enseñanza creo que este libro nos demuestra más como es vista la mujer desde la mirada masculina o por lo menos una de esas perspectiva.
En ciertos capítulos como mencione sentí que el autor divago mucho, considero que si quería expresar de manera exagerada los acontecimientos no era necesario extenderse, ya que se puede hacer un poco tedioso, esto está presente como en unos tres capítulos, sería un punto a considerar como lector. Al ser relatos es difícil crear una empatía o conexión con los personajes ya que son muy cambiantes puesto que son historias distintas.
Este libro considero que merece un tiempo a solas y en silencio para comenzar a entenderlo, ya que el principio se puede tornar un poco metafórico, con el paso de las narraciones esto será más fácil de comprender.
January 18, 2025
Esterházy a nyelvet haszontalanul használja. Kedvtelenül, de kedvemre valóan. Ezt el kell ismernem. Mégis sok problémám volt, ebben a gondatlan mozaik orgiában.
Volt egy nő. Nem tudom lehet-e igazán szeretni vagy gyűlölni, megismerés nélkül. A nőkre mint kiismerhetetlen idegenekre tekint, akár egy állatra, aminek valamilyen szeszéje van. Mintha nem állna fent a kommunikáció lehetősége. A patkányaimra néztem így: cuki szőrgolyók, más-más, de kifürkészhetetlen egyéniségekkel. A nők viszont nem ilyenek, hanem érthetőek és megismerhetőek. Nem csak szeretők(micsoda eufemizmusa ez a szextárgy kifejezésnek), de barátok és lelki társak.
Volt sok nő. Szerettek és szerettem őket. Végig beszélgettük az egész napot. “Szemmel, melegen jelez, csak ennyit: Vannak itt s te nem vagy idegen...�
Azt hiszem semmilyen prekoncepció nem pótolhatja a figyelmet, nem juthat el a “nő�, tehát az ember megismeréséhez.
A szex itt megbocsáthatatlanul pálista. Bűn mint afféle gyilkosság. A férfi a nőt használja, bántja, leuralja, aki szereti őt ezért. Kapcsolattalanok, mintha csak egymás közelében maszturbálnának. Nehéz a korra fogni, Fábry Zoltán Requiem-jét tizenegy évvel a könyv megjelenése előtt mutatták be. Én már a bűntudat, az erőszak és a hierarchia nélküli szexet ismertem meg tiniként. Még egyetlen nőt sem akartam “megbaszni�. Lehet a szex pajkos játék is, de hogy fogalmazna Dionüszosz?
Tapossuk a szőlőt, folyjon a bor, sírjunk katarzistól megrészegülve, ahogy egymás verseit szavaljuk és hallgatjuk. Bujaság csillogjon a szemünkben, ha kacéran egymásra tekintünk. Fakadjunk dalra, táncra, “vijjogva, sírva, kergetőzve�, míg a tavasz virágzik szívünkben. Ludus hozzon szenvedélyes csókokat, szívjuk, harapjuk egymás ajkait. Bújjunk, öleljünk, szakítsunk utat a lélek felé. Mohón fogyasszuk egymás testének mézédes gyümölcseit. Eros hangjai, sóhajai, sikolyai, zengjenek hálószobáinkban, kertünkben és mindenhol ahol csak jól esik.
(A szexista-realizmus vulgár-kritikája)
Volt egy nő. Nem tudom lehet-e igazán szeretni vagy gyűlölni, megismerés nélkül. A nőkre mint kiismerhetetlen idegenekre tekint, akár egy állatra, aminek valamilyen szeszéje van. Mintha nem állna fent a kommunikáció lehetősége. A patkányaimra néztem így: cuki szőrgolyók, más-más, de kifürkészhetetlen egyéniségekkel. A nők viszont nem ilyenek, hanem érthetőek és megismerhetőek. Nem csak szeretők(micsoda eufemizmusa ez a szextárgy kifejezésnek), de barátok és lelki társak.
Volt sok nő. Szerettek és szerettem őket. Végig beszélgettük az egész napot. “Szemmel, melegen jelez, csak ennyit: Vannak itt s te nem vagy idegen...�
Azt hiszem semmilyen prekoncepció nem pótolhatja a figyelmet, nem juthat el a “nő�, tehát az ember megismeréséhez.
A szex itt megbocsáthatatlanul pálista. Bűn mint afféle gyilkosság. A férfi a nőt használja, bántja, leuralja, aki szereti őt ezért. Kapcsolattalanok, mintha csak egymás közelében maszturbálnának. Nehéz a korra fogni, Fábry Zoltán Requiem-jét tizenegy évvel a könyv megjelenése előtt mutatták be. Én már a bűntudat, az erőszak és a hierarchia nélküli szexet ismertem meg tiniként. Még egyetlen nőt sem akartam “megbaszni�. Lehet a szex pajkos játék is, de hogy fogalmazna Dionüszosz?
Tapossuk a szőlőt, folyjon a bor, sírjunk katarzistól megrészegülve, ahogy egymás verseit szavaljuk és hallgatjuk. Bujaság csillogjon a szemünkben, ha kacéran egymásra tekintünk. Fakadjunk dalra, táncra, “vijjogva, sírva, kergetőzve�, míg a tavasz virágzik szívünkben. Ludus hozzon szenvedélyes csókokat, szívjuk, harapjuk egymás ajkait. Bújjunk, öleljünk, szakítsunk utat a lélek felé. Mohón fogyasszuk egymás testének mézédes gyümölcseit. Eros hangjai, sóhajai, sikolyai, zengjenek hálószobáinkban, kertünkben és mindenhol ahol csak jól esik.
(A szexista-realizmus vulgár-kritikája)
April 12, 2025
Že by som si to nejako zapamätal a povedzme čo-to prerozprával, to zas nie. Neviem si však pomôcť, ale mňa tento typ literárneho textu baví. Samozrejme, toto nie je široko-rozbiehavá románová výpoveď, ale umenšovať to len na márnivé „tliachanie� by bol hriech.
Tvorca, ako je mu dobrým zvykom, preniká do vedomia čitateľa rafinovane. Zostruje zmysly, stimuluje fantáziu. A napríklad mňa upokojuje. Je to relax � nie všetko treba brať vážne, pričom takmer všetko je podstatnejšie, ako to, čo sa bežne javí ako vážne.
Pripomína mi to Neviditeľné mestá od Itala Calvina. I tam každá kapitola hovorí o inom, ale vlastne stále o tom istom meste. Alebo aj nemusí. No a Péter Esterházy si tu celý čas premeriava tú istú ženu, ktorá je každý deň trochu iná. Čo všetko sa dá vyčarovať pomocou slov, keď sa to dobre preloží!
Chcelo by to nejaké citácie, ale tie už si každý nájde sám.
Ja prihadzujem slová autora, ktoré môžu poslúžiť ako manuál: „Každá kniha je hľadaním. Pokúša sa obsiahnuť všetko, čo sa dá, a byť zároveň celkom. To platí aj v prípade, keď niečo píšeme v podobe fragmentov. Ťažko by som formuloval, prečo to tak je. V zásade platí, ako povedal Salinger, že dôležitá je predovšetkým spisovateľova korisť. Teda tá vec, ktorú keby nenapísal, tak by pre ňu umrel. Pokúšam sa v knihe zistiť, čo znamená, keď dvaja ľudia žijú spolu celý život, keď existujú spolu dve ľudské telá. Toto vlnenie ma zaujíma."
Tvorca, ako je mu dobrým zvykom, preniká do vedomia čitateľa rafinovane. Zostruje zmysly, stimuluje fantáziu. A napríklad mňa upokojuje. Je to relax � nie všetko treba brať vážne, pričom takmer všetko je podstatnejšie, ako to, čo sa bežne javí ako vážne.
Pripomína mi to Neviditeľné mestá od Itala Calvina. I tam každá kapitola hovorí o inom, ale vlastne stále o tom istom meste. Alebo aj nemusí. No a Péter Esterházy si tu celý čas premeriava tú istú ženu, ktorá je každý deň trochu iná. Čo všetko sa dá vyčarovať pomocou slov, keď sa to dobre preloží!
Chcelo by to nejaké citácie, ale tie už si každý nájde sám.
Ja prihadzujem slová autora, ktoré môžu poslúžiť ako manuál: „Každá kniha je hľadaním. Pokúša sa obsiahnuť všetko, čo sa dá, a byť zároveň celkom. To platí aj v prípade, keď niečo píšeme v podobe fragmentov. Ťažko by som formuloval, prečo to tak je. V zásade platí, ako povedal Salinger, že dôležitá je predovšetkým spisovateľova korisť. Teda tá vec, ktorú keby nenapísal, tak by pre ňu umrel. Pokúšam sa v knihe zistiť, čo znamená, keď dvaja ľudia žijú spolu celý život, keď existujú spolu dve ľudské telá. Toto vlnenie ma zaujíma."
August 27, 2019
Van egy mára elcsépelt értékeléskezdés. Csakazértis. Szeret. Gyűlöl. Minden benne van, kimondva, leírva. Ezt most mégsem tudtam annyira szeretni, mint az eddigieket. Egyetlen dolog miatt, ami többször is visszatért, ez pedig . Tudom, hogy ez nem önéletrajz. De a sok minden mellett, ami benne volt, ami meglepett a metrón, villamoson olvasva, mindenről, bármiről, bárhogy beszélés mellett, ezt az egyet nem vette be a gyomrom. Ez annyira zavart, hogy nem tudom azt írni, szeret. Persze ez is lehet egy elérni kívánt hatás. A hangját, azt szeretem. Keresek megint mást.
December 12, 2021
A brilliant example of postmodern literature, making language as flexible and fluid as possible. I first read this book at 17, and now with loads of good and failed and successful relationships behind me, I can truly resonate with the author. Linguistic genius, if you don't want to read it as an autobiography.
March 24, 2021
This is exactly what being in a relationship feels like.
Compassionate, playful, brilliantly elegant prose. EP forever.
Compassionate, playful, brilliantly elegant prose. EP forever.
September 17, 2021
Foi mais interessante ler há 10 anos atrás�
July 11, 2024
én kifejezetten élvezem Esterházy írásmódját, szerintem nagyon szórakoztató. 3.8/5
May 23, 2016
Toto bola kniha, ktorá inšpirovala Doru Kapralovú k napísaniu Zimnej knihy o láske. A keďže som po tej Kapralovej ešte nejaký čas čučala uznanlivo do steny, dostala som raz toto na narodeniny (lebo kto vie dávať darčeky, ten vie). Back to the roots.
Je to o jednej žene vo všetkých možných podobách, polohách, zo všetkých možných perspektív a vlastne i o tom, o čom sa nehovorí. No a o láske, samozrejme.
Zase čosi iné, čo asi neulahodí keleovo-vasilkovským fanúšikom, lebo že je to divné, ale poteší spústu tých, čo to "divné" práve cielene vyhľadávajú.
No a môj dojem by sa dal vlastne zhrnúť aj v jednej vete:
Chcela by som byť raz pre niekoho Jednou ženou.
Je to o jednej žene vo všetkých možných podobách, polohách, zo všetkých možných perspektív a vlastne i o tom, o čom sa nehovorí. No a o láske, samozrejme.
Zase čosi iné, čo asi neulahodí keleovo-vasilkovským fanúšikom, lebo že je to divné, ale poteší spústu tých, čo to "divné" práve cielene vyhľadávajú.
No a môj dojem by sa dal vlastne zhrnúť aj v jednej vete:
Chcela by som byť raz pre niekoho Jednou ženou.
July 4, 2012
Difícil descrever esse livro que, com tanta maestria, fala de um tema tão difícil � e também tão batido � que é o das relações afetivas entre homem e mulher. A mulher, a do livro, no caso, não é um uma, mas várias, que se desdobram em charmes, idiossincrasias, belezas, manias. A escrita, mesmo sendo traduzida, é de uma precisão vertiginosa, mesmo ao tratar de temas inefáveis, como a atração, como os afetos.
July 23, 2021
Humoros és játékos, mégis végtelenül komoly; üdítő olvasmány az intim emberi kapcsolatok - szexualitás gyakorta került, ám annál központibb témáinál. Időnként egy árnyalattal lehetne kevésbé vulgáris, nekem nem tett hozzá se a humorhoz, se az egyenes, őszinte hangvételhez.
September 2, 2012
Meer dan tweehonderd odes aan een (?) vrouw. Literair, maar prachtig eerlijk met gevoel voor detail en het triviale.
January 24, 2016
I don't know what was that but I think this is not literature for me. These are just sentences without conception, chaotic, without humor. Sorry EP.
October 13, 2016
Amor e ódio por 97 mulheres que são todas e nenhuma.
Rapido e cheio de voadoras.
Rapido e cheio de voadoras.
July 22, 2009
Interesting style.
April 1, 2017
Nagyon tetszett ez az összetett-regény formátum, nem emlékszem, hogy olvastam volna ilyet korábban. 97 történet, mely mind egy dologról szól: mi van az ember legmélyén, azokban a vermekben, ahova nem szívesen nézünk be, mert félünk attól amit ott találhatunk.
Nekem erről szólt ez a regény, mely az első Esterházy-olvasmányom volt. Már ebből az egy kötetből látható, hogy hatalmas veszteség a modern magyar irodalom számára, hogy nem ír majd több könyvet nekünk :(
Nekem erről szólt ez a regény, mely az első Esterházy-olvasmányom volt. Már ebből az egy kötetből látható, hogy hatalmas veszteség a modern magyar irodalom számára, hogy nem ír majd több könyvet nekünk :(
Displaying 1 - 28 of 28 reviews
Can't find what you're looking for?
Get help and learn more about the design.