ŷ������

Gyors egymásutánban nagyjából kétszer is elolvastam. (Pedig sosem voltam oda az angliai fociért.) Először össze-vissza, késztetés-szerűen ugráltam a fejezetek között, de aztán rájöttem, hogy még lehet fokozni a rajtam úrrá lett lázat, ha sorrendben haladok, kronológiailag, és egymás utáni összefüggéseiben követhetem az eseményeket.

Mint egy jó regény. Rendkívül izgalmas, hihetetlenül olvasmányos sportpublicisztikai nyelvezettel van megírva, rajongással telt, de tárgyilagos stílusban. Nagyon izgalmasan tud kommentálni sorsfordító meccsekről. Rengeteg érdekes sztorival megismertet a szerző, az angol Premier League nyomot hagyó, vagy épp jegelt taktikai innovációiról olvashatunk és azok úttörőiről, ünnepelt és bukott edzőkről, istenített játékosokról, megénekelt csapatokról, egészen onnan kezdve, hogy a SkySport tv csatorna miatt létrehozták a Premier League-et ��92-ben, ami történetesen egybeesett azzal, hogy a FIFA eltörölte a hazaadást (mármint amit megfoghat kézzel a kapus). Talán ez volt az egész mozgatórugója, talán nem, de az akkoriban a saját korlátoltságában dagonyázó angol focit kizökkentette a komfortzónából (meg egyébként még más is). Mindenesetre ezután nem volt megállás, folyamatosan áramlott be az okosság országhatáron kívülről, és a derék britek csak lanyha ellenállást tanúsítottak. A fociban nem a globalizáció szelét lehetett érezni, hanem inkább a viharát. Ha belegondolunk, hihetetlenül rövid idő alatt számtalan trend váltotta egymást a PL-ben (is). Pár évig lehet csak dominálni. Kicsit sajnálom, hogy Klopp elképesztő Liverpoolja nem fért már bele (mármint ez a mostani, győztes), de hát nemrég a 100 pontos, címvédő Manchester City tényleg a csúcsnak tűnt.

Nagyon fontos ilyen könyvek esetében a fordító személye. Azt mondhatom, hogy a lehető legjobb választás volt Hegedűs Henrik. Ő azon kevesek egyike, akire oda szoktam figyelni a közvetítések szünetében lévő traccspartikon. Tehát nagy dicséret a kiadónak és a fordítónak is. Egy-két tévesztés van ugyan (olasz-osztrák, ilyesmi), de az csak inkább elütés szerintem.

Jegyzet 1: Hihetetlen, hogy az angol fociról szóló könyvek rendre idézgetnek a derék Jamie Carragher-től, aki frusztráltságában jól odamondja a frankót. Ebben éppen Rio Ferdinandra való megjegyzését közlik. Többek között.
Jegyzet 2: Érdemes vetni egy pillantást az irodalomjegyzékre. Elképesztő, hogy Angliában szinte minden játékos és edző ad ki életrajzot. Na, most vagy az van, hogy arrafelé többen tudnak olvasni, vagy az, hogy ott többeket érdekel a foci. Gondoljunk csak bele, milyen remek könyvek jöhetnének ki a nyomdából itthon is.
Dzsudzsák Balázs: A rubel nyomában
Koplárovics Béla: Egy gól mind felett
Koman Vladimir: Bárcsak ukrán labdarúgó lettem volna
Pintér Attila: Tolódás
Devecseri Szilárd: A bolygó hollandi
Bernd Storck: Az ajándékbögre