Kuszma's Reviews > ó
ó
by
Vérbeli misztikus kalandregény mindennel, ami a műfaj kötelező eleme: akad itt szerelem, gyilkosság, ármány, kabbalista titkok, rohangálás sötét sikátorokban, ártatlanok szenvedése és gonoszok démoni kacaja. Ugyanakkor van valami, ami az egészet igazán ínyenceknek való csemegévé teszi: az elbeszélő, Pernath figurája, aki mintha ébren álmodná végig a rohanó cselekményt. A megbízhatatlan krónikás iskolapéldája, nem csak rettentő egzaltáltsága okán, hanem azért is, mert nem emlékszik a saját múltjára (ami mondjuk lehet, engem is egzaltálttá tenne), annyit mindenesetre sejt, hogy nemrégiben egy bolondokháza vendégszeretetét élvezte � ezért is bánnak ismerősei vele úgy, akár a hímes tojással. Ő bolyong keresztül-kasul a hátborzongató, gótikusan szürreális prágai gettón, miközben a zsidó mitológia ősszörnye a sötétből fen rá fogat. Persze ez az egész voltaképpen egy metafora: a prágai gettó az elme labirintusának tükörképe, Pernath abban vetődik ide-oda, a ó pedig, aki egy ajtók nélküli szobában gubbaszt arra várva, hogy kitörhessen, alighanem Pernath őrülete maga. Meyrink példásan adagolja a miszticizmust, a pszichologizálást és az atmoszférát, aminek csodásan áll az expresszionista máz, jó ez a könyv, jó benne lenni, jó járni az azóta porrá omlott prágai gettó szűk utcáit, és közben fülelni: mi ez? Csak nem lépteket hallunk? Csak nem...
És jön a ó.
Jön a ó.
A ó.
(Mit találtam, miközben képeket kerestem az értékelésekhez? Hát ezt.

Hm, hát már gólem is. Különös, hogy a kormányzati propaganda ezt még így nem kapta fel.)
by


Vérbeli misztikus kalandregény mindennel, ami a műfaj kötelező eleme: akad itt szerelem, gyilkosság, ármány, kabbalista titkok, rohangálás sötét sikátorokban, ártatlanok szenvedése és gonoszok démoni kacaja. Ugyanakkor van valami, ami az egészet igazán ínyenceknek való csemegévé teszi: az elbeszélő, Pernath figurája, aki mintha ébren álmodná végig a rohanó cselekményt. A megbízhatatlan krónikás iskolapéldája, nem csak rettentő egzaltáltsága okán, hanem azért is, mert nem emlékszik a saját múltjára (ami mondjuk lehet, engem is egzaltálttá tenne), annyit mindenesetre sejt, hogy nemrégiben egy bolondokháza vendégszeretetét élvezte � ezért is bánnak ismerősei vele úgy, akár a hímes tojással. Ő bolyong keresztül-kasul a hátborzongató, gótikusan szürreális prágai gettón, miközben a zsidó mitológia ősszörnye a sötétből fen rá fogat. Persze ez az egész voltaképpen egy metafora: a prágai gettó az elme labirintusának tükörképe, Pernath abban vetődik ide-oda, a ó pedig, aki egy ajtók nélküli szobában gubbaszt arra várva, hogy kitörhessen, alighanem Pernath őrülete maga. Meyrink példásan adagolja a miszticizmust, a pszichologizálást és az atmoszférát, aminek csodásan áll az expresszionista máz, jó ez a könyv, jó benne lenni, jó járni az azóta porrá omlott prágai gettó szűk utcáit, és közben fülelni: mi ez? Csak nem lépteket hallunk? Csak nem...
És jön a ó.
Jön a ó.
A ó.
(Mit találtam, miközben képeket kerestem az értékelésekhez? Hát ezt.

Hm, hát már gólem is. Különös, hogy a kormányzati propaganda ezt még így nem kapta fel.)
Sign into ŷ to see if any of your friends have read
ó.
Sign In »
Reading Progress
November 5, 2021
–
Started Reading
November 5, 2021
– Shelved
November 7, 2021
–
Finished Reading
Comments Showing 1-3 of 3 (3 new)
date
newest »

message 1:
by
Kuszma
(new)
-
rated it 4 stars
Nov 07, 2021 12:13PM

reply
|
flag