ŷ������

Csonti úr, a Magányosok Védőszentje. Ő a horgony, ami az őrültet a valósághoz rögzíti. A figyelem feneketlen kosara, amiből mindig meríthetnek az abban szűkölködők. Királyvíz, amiben feloldódik az egyedüllét. Csonti úr a feltétel nélküli szeretet, senki nem érdemli meg jobban nála, hogy eljusson Timbuktuba. Bárhol is legyen az.

A kutyák kicsit olyanok, mint a nagy regények meg a nagy regényírók. Akkor is jók velünk, amikor meg se érdemeljük őket.