ŷ������

“Számos német szerző abban a hitben ringatja magát, hogy az anyanyelv - ha éppen ezen múlna - bármi mást helyettesíteni és pótolni tudna. Noha az ő esetükben még soha nem múlt ezen, mégis ezt mondják: A NYELV HAZA. Az írók, akiktől a hazájukat nem vitatja el senki, akiknek az otthonát nem fenyegeti veszély, hanem az minden további nélkül a rendelkezésükre áll, bosszantanak ezzel a kijelentésükkel. Aki németként azt mondja, A NYELV HAZA, annak kötelessége, hogy valahogyan viszonyuljon azokhoz, akik ezt a mondatot meghatározták. És emigránsok voltak, akik meghatározták, akik Hitler gyilkosságaitól csak elmenekülve szabadulhattak meg. Rájuk vonatkoztatva A NYELV HAZA hirtelen üres önigazolássá zsugorodik. Csupán annyit jelent: "Még létezem." A NYELV HAZA az emigránsok számára a kilátástalan idegenségben a saját szájukba adott ragaszkodás volt saját magukhoz. Azoknak, akiket a hazájuk kedvük szerint enged jönni és menni, nem kellene koptatniuk ezt a mondatot. Biztos talaj van a lábuk alatt. Ha az ő szájukból hangzik el, a mondat kioltja a menekülők minden veszteségét. Azt sugallja, hogy az emigránsok eltekinthetnek egész egzisztenciájuk összeomlásától, a magánytól, örökre megtört önértelmezésüktől, mert az anyanyelv - amit a koponyájukba zárva hordozható hazaként magukkal visznek - mindenért kárpótolja őket. De az anyanyelvet magunkkal vinni nem lehetőség, hanem egyszerűen nincs más választásunk. Csak akkor nem lenne nálunk, ha meghalnánk - de ennek a hazához semmi köze.”
― Herta Müller, Der König verneigt sich und tötet

“Műtét után

A macskám a műanyag
burától nem fér ki a
résnyire nyitott ajtón
a mancsával
feszegeti kicsit de túl
nehéz a fa meg az üveg
ha csak a fejét
ha csak a fejét be tudná dugni
kimászhatna az erkélyre
és ott a rácsok közé
nem tudná bedugni
a fejét az ivartalanítás után
megelőzi célzattal
fejére húzott antenna miatt

az én fejemen milyen
bura lehet hogy
nem férek hozzá
a nyalogatnivaló
sebeimhez”
― Varga Júlia, I.

“Because men
are killing the forests
the fairy tales are running away.
The spindle doesn't know
whom to prick,
the little girl's hands
that her father has chopped off,
haven't a single tree to catch hold of,
the third wish remains unspoken.
King Thrushbeard no longer owns one thing.
Children can no longer get lost.
The number seven means no more than exactly seven.
Because men have killed the forests,
the fairy tales are trotting off to the cities
and end badly.”
― Gunter Grass, Rat