欧宝娱乐

“A csoda

K谩r volna magamat eladnom
C茅l茅rt, eszm茅茅rt, ok茅rt, hit茅rt.
Hogy magyar谩zzam az eget m谩soknak.
Eladni magamat semmi茅rt.

Te v茅n szilvafa, ugye, igazam van?
Te tudod, te sz谩zesztend艖t 茅lt茅l!鈥�
S akkor sik铆tott, elb艖gte mag谩t
A kert mellett egy v茅n ac茅lteh茅n.

Nem is ac茅l volt, hanem dr谩gak艖.
P谩lma谩g-farkkal. Ott kiny煤lt szeg茅ny.
Tele gyerekekkel
K艖rhinta forgott b煤gva, vid谩man,
Szarvai hegy茅n.

脡s s铆rt 茅s s铆rt, csak s铆rt, m铆g meg nem halt,
K茅snyelek hullottak peng茅tlen眉l
A szemeib眉l.
- 脫, mennyi dinamit lakik
脡n 茅lve s铆r贸 szemeimben! -
A f枚ld egyszerre elszaladt al贸lunk
脡s elszaladt al贸lunk minden;
脡g, cs贸k, t疟z, magam s a semmi.
A teh茅n l谩ngsz艖re szint茅n elszaladt,
Azt谩n visszaj枚tt
S a homlokomon kezdett 茅nekelni.

Feh茅r v铆zben hevert眉nk egym谩s mellett,
Szivemben 艖 s az 艖 sziv茅ben 茅n.
H谩tulr贸l kereszt眉ln茅ztem magamon
S 煤gy l谩ttam, hogy bennem 茅l tov谩bb
A teh茅n.
S tele gyerekekkel
K艖rhint谩k forogtak vid谩man
Szarvai hegy茅n.
Nem sz煤rt vele, csak f枚lemelte.
Arrab枚k枚tt, amerre elszaladtunk
A f枚ld, az 茅g, a t疟z, a semmi s 茅n

S 茅n sz茅gyenverten lop贸zkodtam arra,
Hogy embertsz眉l艖 t眉zet 茅nekeljek
脰r枚kk茅, 煤jra
Jeges, havas
Ismeretlen hegyek tetej茅n.”
― J贸zsef Attila