ŷ������

“I started studying law, but this I could stand just for one semester. I couldn't stand more. Then I studied languages and literature for two years. After two years I passed an examination with the result I have a teaching certificate for Latin and Hungarian for the lower classes of the gymnasium, for kids from 10 to 14. I never made use of this teaching certificate. And then I came to philosophy, physics, and mathematics. In fact, I came to mathematics indirectly. I was really more interested in physics and philosophy and thought about those. It is a little shortened but not quite wrong to say: I thought I am not good enough for physics and I am too good for philosophy. Mathematics is in between.”
― George Pólya

“The life of the hero of the tale is, at the outset, overshadowed by bitter and hopeless struggles; one doubts that the little swineherd will ever be able to vanquish the awful Dragon with the twelve heads. And yet, ...truth and courage prevail and the youngest and most neglected son of the family, of the nation, of mankind, chops off all twelve heads of the Dragon, to the delight of our anxious hearts. This exultant victory, towards which the hero of the tale always strives, is the hope and trust of the peasantry and of all oppressed peoples. This hope helps them bear the burden of their destiny.”
― Gyula Illyes, Once Upon a Time: Forty Hungarian Folk-Tales

“There is a folk-tale about a shoemaker and his wife who were so poor that they had to send their many children out into the world to make a living. The lads went through many a perilous adventure but came home in the end, unscathed, to help their mother. They had always remembered their mother's advice and wise words; they often quoted them when they were in trouble, and in fact they recognized one another by them in foreign lands.
The countless peoples of the world may be looked upon as so many children sent out into the world. They have gone through many adventures and hardships. They have drifted apart and fallen out with one another, on many occasions. They have failed to realize soon enough that they are brothers.
But now it seems that they are beginning to realize this -- at least to the extent that they are able to get acquainted with each other's fundamental natures -- through their stories and songs.”
― Gyula Illyes, Once Upon a Time: Forty Hungarian Folk-Tales

“These tales, without exception, express the truth that justice triumphs in the end. They all contain the idea that it is worth while to fight for the truth, in any situation.
In this fight man is assisted by more powerful beings than ordinary mortals. And the triumph of justice is the only sense and consolation in this world. Indeed, the world itself started out with this hope. The human race received it long, long ago as a cradle-song.”
― Gyula Illyes, Once Upon a Time: Forty Hungarian Folk-Tales

“Az idő mindent meggyógyít, csak épp ����������á��ot nem szolgáltat.”
― Carlos Ruiz Zafón

“Apafi leült, mint valami áldozatra szánt bárány, s első kezdetnek akkora betűt kanyarított a pergamenre, hogy a török fölugrott ijedtében, s azt kérdte, hogy mi az.
- Ez egy M betű - válaszolt Apafi.
- De hát a többinek is hagyjon kend helyet.
- Ez csak kezdőbetű, a többi majd apró lesz.
- No hát mondja kegyelmed fennhangon, hogy mit ír.
Apafi reszketve írt és mondá:
- Minekutána��
A basa elkapta előle dühösen a pergament, s ráordított:
- Mit “minekutána�� és “annakutána��! Mit cikornyázza kegyelmed. Írja kegyelmed úgy, ahogy szokás: “Mi Apafi Mihály, Erdély fejedelme, parancsoljuk neked, hitvány szolga, hogy amint e levelet veszed, legottan mielőttünk Kisselyk helységében megjelenni - fejed vesztésének büntetése alatt - el ne mulaszd.�� Punktum.
Apafinak nagy bajába került kapacitálhatni a basát arról, miszerint magyar nemesekkel nem szokás ilyen stílusban korrespondeálni: végre is annyit megengedett neki, hogy fogalmazza hát úgy a levelet, ahogy neki jobban tetszik, de tartalma határozott legyen és parancsoló.”
― Jókai Mór

“Is it possible that power can conquer matter, that the soul makes a mightier truth than the body, that life has a meaning that survives life itself, that good survives evil as life survives death, that God, after all, is more powerful than the Devil?”
― Frigyes Karinthy, Chains

“[The eighteenth century] was the century, as we are frequently told, of women - the intellectual life of women in salons, women wielding unseen influence, women as members of academies, theatrical productions whose success depended on the power of actresses to charm; in the economic sphere, financiers amassing great fortunes in order to marry their daughters into the aristocracy, and women ruling over whole peoples and empires: Maria Theresa, Catherine the Great, Queen Elisabeth Farnese of Spain, as well as the likes of Mme du Pompadour and Mme du Barry. It was as if some residual matriarchy - the oldest culture of the Mediterranean - was struggling to emerge from the blood and the collective unconscious; as if the time would one day return when, in every tribe, it was the women who possessed wealth and power and the men who 'married out', moving into the wife's extended family, where they became gentle, pampered, more or less superfluous drones. [...] In the century of women, it was inevitable that these erotic legends should attach themselves to the outstanding female figures of the time [...] and all this applied even more strongly in France. It was there that women reached the greatest positions of power, and there that this erotic momentum was at its strongest, by virtue of the traditions and nature of the French people.”
― Antal Szerb, The Queen's Necklace

“Every Hungarian wishes to die an elegant gentleman”
― Igor Janke

“Мога да заявя, че няма по-мъчително, по-разочароващо нещо от това ден след ден да следиш, ден след ден да откриваш какво е унищожено в тебе.”
― Imre Kertész, Fatelessness

“(...) hogy mi fontos, és minek van értelme, az relatív és ezért nem fontos.”
― Janne Teller, Nothing

“Sose fogadjon el olyan �쾱��ü�Գٱ��é��t, ami nem egy csekk hátán érkezik.”
― Carlos Ruiz Zafón

“A ��é������� a józan ész jele. Csak a kötöznivaló bolond nem fél semmitől.”
― Carlos Ruiz Zafón

“Látta feje fölött elrepülni a démont, akit oly könnyű angyalnak nézni, a csillogó szárnyú sátánt, aki drágaköveket hajigál, aranynyilait a paloták homlokzatára lövelli, bíborba öltözteti a ��őket, és ostoba fénnyel árasztja el az eredetileg oly egyszerű trónokat: hallgatta a hiúság istenének rikoltozását, akinek hamis csillogása mintha a hatalmat jelképezné.”
― Honoré de Balzac, Père Goriot

“Ezek a penziólakók lezajlott vagy még zajló drámákat éreztettek; nem rivaldafényben, festett vásznak közt játszódó drámákat, hanem élő és néma drámákat, fagyos drámákat, amelyek forrón megdobogtatják a szívet, és sohasem múlnak el egészen.”
― Honoré de Balzac, Père Goriot

“Egész Párizs odagyűlik hozzá, ahogy a csőcselék lepi el a Grève teret, ha kivégzés készül. Azért mennek oda, hogy lássák, tudja-e leplezni fájdalmát ez az asszony, tud-e szépen meghalni. Nem rémes?”
― Honoré de Balzac, Père Goriot

“A „lépcsőházi beszélgetés�� Magyarországon népszerű műfaj, a vége-hossza nincs monológokat csak az automatikusan lekapcsolódó, de mindig újra felkapcsolt világítás ritmusa tagolja.”
― János Lackfi, Milyenek a magyarok?

“In the great world outside Hungary events were taking place that would change all their lives: the uprising in Russia, the dispute over Crete, the Kaiser Wilhelm’s ill-timed visit to Tangier, the revelation of Germany’s plans to expand its navy �� but such matters were of no importance to the members of the Hungarian Parliament. Even events closer to home, such as the rabble-rousing speech of an Austrian politician in Salzburg urging revolt among the German-speaking minorities in northern Hungary, or the anonymous pamphlet, which appeared in Vienna and revealed the total unpreparedness of the Austro-Hungarian forces compared with those of the other European powers, went unnoticed in Budapest. Naturally when Apponyi made a speech in favour of Deszo Baffy’s proposal to limit the demand for Hungarian commands in the army to using Hungarian only in regimental matters, everyone listened and discussed it as if their very lives depended on it.”
― Miklós Bánffy, They Were Counted

“Was anyone else mentioned?'
'Esterhase,' Jim snapped, in the same taut tone. 'Bloody man wanted to know how anyone could trust a Hungarian.”
― John le Carré, Tinker, Tailor, Soldier, Spy

“If you spent time thinking about the future, you wouldn't be a true adventurer. An adventure is something that happens from one moment to the next; in which there is no yesterday and no tomorrow. Everything else is just petty bourgeois.”
― Antal Szerb, The Queen's Necklace

“Amilyen ősi, oly biztos e tapasztalat: mondd meg, mivel dicsekszel, s én megmondom, mi hiányzik leginkább belőled.”
― Carlos Ruiz Zafón

“A �ڱ����ő�ٳٲ�é�� a csalódás eredménye. Ahogy múlik az élet, az embernek le kell mondania ifjúsága reményeiről, álmairól, vágyairól, s egyre inkább úgy érzi, hogy áldozatul esett a világnak és a többieknek.”
― Carlos Ruiz Zafón

“Kevés kivételtől eltekintve minden szervezett vallás arra épül, hogy aláveti, elnyomja és elhallgattatja a ��őket. A ��ő feladata, hogy tünékeny, tétlen, anyai szerepet játsszon a csoportban, és soha ne legyen független vagy döntőképes, különben megkeserüli. Kaphat tiszteletbeli helyet a szimbólumok között, de nem a hatalmi struktúrában. A vallás és a háború férfidolog. Bárhol megfigyelhetjük, hogy a ��ő nemritkán a saját leigázását támogatja mint társ és tevékeny résztvevő.”
― Carlos Ruiz Zafón

“Ne legyen már prűd, magunk között vagyunk, és tudjuk, hogy a férfiember a hiányzó láncszem a cápa és a disznó közt.”
― Carlos Ruiz Zafón

“... az ön édesapja példás özvegységében az ősi szüzesség oly állapotába tért vissza, ami erősen foglalkoztatja a tudományos közvéleményt, és még az érsekség is aktát nyitott róla a mihamarabbi boldoggá avatásához.”
― Carlos Ruiz Zafón, The Prisoner of Heaven

“Valahányszor szóra nyitja az ajkát ez az ember, kopernikuszi fordulatot vesz a nyugati gondolkodás rendszere.”
― Carlos Ruiz Zafón, The Prisoner of Heaven

“И докато оглеждах спокойния предзалезен площад насред разбитата, но пълна с хиляди обещания улица, почувствах как расте, как се надига готовността ми: да продължа тоя непродължим живот. Няма на света безумие, което да не сме в състояние да преживеем естествено и знам, че по пътя ми вече ме дебне щастието, като неизбежен капан. Та нали още там, край комините, в паузите на страданията съществуваше нещо, което можеше да се оприличи на щастие. Всеки пита само за превратностите, за "ужасите": макар че за мен навярно именно онова преживяване е останало най-паметно. Да, това трябва да им разкажа следващия път, ако ме попитат.
Ако ме попитат. И ако самият аз не забравя.”
― Imre Kertész, Fatelessness

“Kértünk mi ugye védő kart is a Jóistentől, arra az esetre, ha küzdenénk ellenséggel.
Meg is kaptuk bőven. Mármint az ellenséget. Előbb az osztrák-muszka páholt el minket csúnyán-durván, aztán jött az első világégés, ami után a magyar "szerte nézett 's nem lelé" kétharmadát honjának és jóval több mint felét honfitársainak. Jegyezzük meg, nem teljesen ok nélkül hagyott minket Istenünk a pácban: az a gusztustalan náció, aki ily mélyre nyal be a zsarnokságnak ily kevés júdáspénzért, megérdemli sorsát. Mert bizony mi keresztcsontig toltuk be büszke nyelvünket a ferencjóskai setét seggbarlangba. Meg is volt rólunk a véleménye az összes népeknek. A derék Švejk is hiába kérlelte Vodičkát, hogy ne gyűlölje olyan hevesen a magyarokat, hiszen nem minden magyar tehet arról, hogy magyar - az öreg árkász lekeverte: marhaság, mindegyik tehet róla.
És sajna igaza volt.”
― András Cserna-Szabó, Mérgezett hajtűk

“Ne félj, mondja a szív, terhét valamiféle tenger árjára bízza, mely együtt sóhajt, nyög valamennyi bánatért, megújul, újrakezd, összegyűjt, hullni hagy.”
― Virginia Woolf

“Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd.”
― János Arany, ������������á��