Félbehagytam, bár nem érdektelen könyv, de így, 30 év elteltével sokkal kevésbé friss vagy ropogós. Avítt, na. Fanyalgásom ott érte el zenitét, hogy ezFélbehagytam, bár nem érdektelen könyv, de így, 30 év elteltével sokkal kevésbé friss vagy ropogós. Avítt, na. Fanyalgásom ott érte el zenitét, hogy ez a két kedélyes és bőbeszédű, művelt és választékos bácsika épp az abortuszról (központi kérdés-e hogy hány órától gondolkodó élőlény a magzat) és a nők dolgáról értekeznek (lehet-e pap, keresztelhet-e, miért nem), kicsit elfogott az undor. Idézem Ecót az abortuszról: "Az én szememben ugyanis egy gyerek születése csodálatos dolog, természeti csoda, melyre nem lehet nemet mondani. Mindazonáltal nem érzem magam feljogosítva, hogy bárkire ráerőszakoljam a magam etikai álláspontját (érzelmi beállítottságát, intellektuális meggyőződését). Úgy vélem, hogy vannak olyan szörnyű helyzetek - és ezekről mi mindannyian vajmi keveset tudunk (éppen ezért nincs is szándékomban típus- vagy esetettanuk taglalásába bocsátkozni) - amikor egy nőnek jogában áll önállóan dönteni a saját testéről, az érzelmeiről, a jövőjéről." Na nemár Berti. Ez az anti-gondolatmenet, ez a körmondat legalább annyi sebből vérzik, mint egy kereszthalál. Szóval sarokba vágtam ezt a könyvet, választékos mondataival együtt. Viszont elgondolkoztam az etikai fő csapásirányon, hogy t.i. miben hisz, aki nem hisz - vagy a vallásos, keresztény nézőpontból: mi viszi rá a helyesen cselekvő világi, nem hivő embert, hogy jól és ne valami rontópál módon viselkedjék. Kicsit kotlottam a dilemmán, és arra jutok, hogy hiszen Jézus is ember volt, ez olyan alapvetés mint hogy nem csak ember volt de még valami több is - nekem ebből leginkább az következik, hogy mint ember, ő is az emberi etikai dilemmák hagyományába született, és vallási vagy világi módon, de ugyanazokat a problémákat élte meg, mint mindenki. Hogy a követői mennyire tekintik egyedinek a megoldásait, az legyen a vallás problémája - én annyiban lezárnám a vitát, hogy minden ember megküzd, jól vagy rosszul, az élet etikai dilemmáival, és ez mindig is így volt, Jézus ebben nem volt sem különleges, sem első. Nem kell képzett teológusnak lenni, hogy az ember rámutasson, hogy a (többek közt keresztény tisztogatók által) sokat és buzgón ritkított akkori kortárs- és előzmény-irodalom is tele volt, van és pláne lehetett a kereszténység által kizárólagosnak tekintett etikai fejtegetésekkel. Még szép, hogy hasonlítunk Krisztusra, ő se tagadhatná le a rokonságot - szóval hogy maga a kérdés egy nagy sugallat, hogy jaj dehiszen hit és Isten nélkül nincs ez az egész erkölcs, miközben a tények és írások és életutak is mind arrafelé hajlanak, hogy dehogyisnem, hát eleve csakis ez van. Ez a közös, amit ne sajátítson ki lehetőleg senki - mert hát még körbe találtatna röhögni, jobb napokon. Na menjünk, feleim, békével....more
Bonyolult könyv. Apránként olvastam, erre rásegít a rövid, pár oldalnyi írások füzér-szerkezete. Sokféle hang ez, és nagyon személyes. Sokféle tartaloBonyolult könyv. Apránként olvastam, erre rásegít a rövid, pár oldalnyi írások füzér-szerkezete. Sokféle hang ez, és nagyon személyes. Sokféle tartalom ez, változékony, és ezzel együtt egységes. Néha olyan, mintha valakinek (na jó, a játékos eltávolításokból gyököt vonva, a szerzőnek) a naplóját olvasnánk. (Na jó: olvasnám.) Néha szociokommentár, máskor kis kamaradráma, abszurd, tárca, szösszenet. Életvitelszerű, sorozatos szösszenetek. Van hogy kicsit idegesít az aprólékos, tárgyilagos állítómondatokkal, sztorikkal valaki más hasonló életéből, sokarcú és felismerhetővé adaptálható figurák, helyzetek, nüanszok - ezt van hogy nagyon is értem, van hogy nem nagyon. Persze hogy mindig mi vagyunk az egyik és a másik ember is. Pláne amikor ennyire közel enged, és ennyire közel is megyek, mintha odanyomnám az orrom a kirakatüveghez vagy képernyőhöz és hoppá, nincs is ott negyedik fal, csak a szöveg. Ahogy haladok előre, és ráismerek annyi mindenre a saját (sokféle, bonyolult, különböző és hasonló) életemből, az olyan, mintha egyszercsak egész közeli ismerősök lennénk a(z elbeszélővel, vagy magával) J-vel. Úgyhogy írtam most egy könyvértékelést, és örülök, és ez jó....more
A kisregény viszont remek. Ahogy Az analfabéta nagyjából teljesen, úgy a Tegnap részben önéletrajzi. StilizálHát, a négy dráma azt hiszem nem mestermű.
A kisregény viszont remek. Ahogy Az analfabéta nagyjából teljesen, úgy a Tegnap részben önéletrajzi. Stilizált külföldi menekültek élete egy nyugati országban, ám a férfi főszereplő mindenféle ügyesbajos életkörülménye és fantáziája (és írása) mégis inkább egzisztenciális problémákat szólaltat meg. Rendkívüli szöveg.
Az egyik legjelentősebb magyar író, aki pedig nem is magyarul írt (magyarra ezt a könyvét Takács M. József fordította) , hanem franciául, erről pedig Az analfabéta lapjain így beszél: "Több mint harminc éve beszélek, húsz éve írok is franciául, de még mindig nem ismerem. Nem beszélem hiba nélkül, és csak a szótár gyakori használatával tudok rajta helyesen írni. Ezért hívom a francia nyelvet is ellenséges nyelvnek. És van még egy oka, amiért így hívom, és ez az utóbbi súlyosabb. Ez a nyelv az, amelyik folyamatosan gyilkolja az anyanyelvemet."
Olvassatok Ágota Kristófot! Itt található online ennek a kisregénynek az eleje ::: ...more
Nagyon jó, és nagyon szórakoztató szöveg ez - és a híre ellenére, a várakozással ellentétben, egyáltalán nem tudtam ezt a könyvet autofikciónak tekintNagyon jó, és nagyon szórakoztató szöveg ez - és a híre ellenére, a várakozással ellentétben, egyáltalán nem tudtam ezt a könyvet autofikciónak tekinteni. Pár indikátor az autofikciósságra: az E/1 főhős neve azonos a szerzővel, és erre reflektál. Önéletrajzi fikció. Szerepel benne saját néven a család. Na jó, de attól még egész más, hiszen végig játszik a szerzői és szerkesztői és olvasói szempontokkal. És minden szava egy-egy önéletrajzi fikciós hazugságból véglegesített verzió. Szóval ennyi erővel Esterházy (akit néha fikáz, de ez inkább homage) is autofikciós szerző, amikor éppen az Esterházy család csodálatos kalandjairól ír. (Illetve Münchausen báró is autofikció, stb.) Na de akkor mi ez? Egy elég szuper debütáló, vagyis bemutatkozó regény. Engem behúzott, egy- két oldal után, és gyakorlatilag végig visz a svung, nem is nagyon voltak üresebb járatok. Az egyik legszórakoztatóbb család- és önéletírás EP óta, bár nyilván másképp, és ez így jó. Szinte bűntudatom lett, annyira jól esett ezt a könyvet olvasni: hogy igen, lehet a nyilvánvalóságig ismert és megírt dolgokat is újra megírni úgy, hogy az nem csak egyéni, de humoros és utánozhatatlan legyen. Kurvajó lett, Zsombikám, mondaná a fater, végülis nincs harag, de most már szállj le erről a kibaszott autófikciós szarról, mert összezavarod a kritikusokat....more
Most hogy elült a por a nagy botránykönyv körül, kíváncsian odamerészkedtem, hogy elolvassam. Ezzel mégsem jutottam messzire - és számom(Tényleg nem.)
Most hogy elült a por a nagy botránykönyv körül, kíváncsian odamerészkedtem, hogy elolvassam. Ezzel mégsem jutottam messzire - és számomra meglepő módon még csak nem is a tartalmával volt problémám, az ott egy elbeszélőnek az emlékei, gyerekkora, sztorik és újabb sztorik, valami fura és számomra modorosnak ható stílus. Önéletrajzi: hát soksok ilyet olvastam már, és minden elbeszélő más. Nekem ez a szöveg nem volt követhető, nem ragadott meg, talán tíz oldal után úgy pattantam le róla, hogy nem is emlékeztem már mi ez az egész, aminek a valahanyadik és következő oldala között lavírozok. Mintha csak úgy oda lenne ömlesztve, hogy akkor most emlékmenés. (Ez már a Madeleine-sütis trip feltalálásakor sem működött jól nekem, tudom, van aki azt szereti.) Sem a megjelenése körüli nagy felhajtás, sem a könyv nem igazán tudott megérinteni. Nem tudom, örüljek-e? De inkább olvasok valami mást. Ezt a nagy irodalmi eseményt vegyük úgy, hogy átaludtam....more
A világ itt még nem egyetem, hanem mindenféle veszélyes és kamaszos kisbolygók a biliárdasztalon. Budapest is távoli bolygó, de itt aztán mesehős legyA világ itt még nem egyetem, hanem mindenféle veszélyes és kamaszos kisbolygók a biliárdasztalon. Budapest is távoli bolygó, de itt aztán mesehős legyen a talpán, akit nem forgat ki a cselekmény önmagából. A paprikaport prüszkölő droid legyen irgalmas hozzád, olvasó!...more
Fontos könyv, amit élő traumák hívtak elő, anno 1976-ban, de azóta sem veszített aktualitást, és szerintem nem is fog. A Kindrred egy időutazással áthFontos könyv, amit élő traumák hívtak elő, anno 1976-ban, de azóta sem veszített aktualitást, és szerintem nem is fog. A Kindrred egy időutazással áthidalt történelmi tanmese, legalábbis nekem az elején erősen ifjúsági regény benyomást keltett, bár biztosan kapna egy 16-os korhatárkarikát. Nehéz másképp érdemben beszélni a rabszolgatartásról. Butler pedig érdemben és aprólékosan tárja fel a polgárháború előtti, rabszolgatartó déli ültetvényes ősök és a modern, huszadik századi emancipált leszármazottak közötti másfél évszázadnyi disconnectet. Nem mintha ne lenne ott tengernyi irodalom és szakirodalom - ám ez egy nagyon jól kigondolt és reflektált hiánypótlás. Butler konkrétan elmondta a könyvéról, hogy egy fekete aktivistával beszélgetve indult el az ötlet - az illető ugyanis erősen elítélte a rabszolgaságba úgymond beletörődő feketéket, akik nem szervezték meg magukat ellenállássá. Butler szerint a modern és emancipált, polgárjogáért küzdő fekete amerikai nem sokáig bírná a régi világ rettenetes körülményeit, sem fizikailag, sem lelkileg, és a túlélés módja leginkább a (történelmileg még közelibb és hozzáférhetőbb) koncentrációs táborok túlélőihez hasonlítható. Ebből a tézisből írta meg a kisregényét. Nekem nem sok bajom volt vele: a narratívát a megmagyarázhatatlan, teleport-szerű időugrások frappánsan és gazdaságosan beosztották a cselekményt. A főszereplő Dana pozíciója összetett és nagyon termékeny: mivel a saját őse a rabszolgatartó család, lojalitásai kettősek, ráadásul a saját férje Kevin történetesen fehér (és ez a regénybeli jelenben sem problémamentes - ahogy ma sem lenne az). Jogok és szokásjog, totális hatalom és az elnyomók és alárendeltek emberi mivolta adnak dinamikus összjátékot. Rengeteg brutalitás és kultúrsokk mellett az érzelmi kettős kötések tartják össze a cselekményt, és Dana elhivatottan, ám botladozva járja végig a lépéseket. A rabszolgák és rabszolgatartók világa így árnyalt, ám tömörített bemutatást kaphat. Traumaregény ez a javából, és eléggé sokoldalú és tabudöntő ahhoz, hogy ne hasson nagyon didaktikusnak. Dana rögtönözve, ám összeszedetten pakolja meg újra és újra a túlélőtáskáját - ez lehetne analógia akár a Kindred egészére: nem férhet bele minden, mégis ebből a találgatva összerakott tornazsákból készülhet csak az utazó a cselekményre és a tágabb történelemre. Ami nekem hiányzott, az ebből a kisregényből talán más könyvekre tartozó kérdések: egyrészt minimálisan érinti csak az egyházi közösség aktív szerepét, de ami még szembetűnőbb: a rabszolgatartó Weylin család tagjainak nagyon boldogtalan az élete. Én ezt hajlamos vagyok dramaturgiai tényezőnek venni: a a kisemmizett és meggyötört, agyondolgoztatott emberek életén megváltott rabszolgatartó-boldogság nem fér bele ebbe a drámába, mert bármennyire is plasztikus az egész rendszer igazságtalansága: mégis arra van szükségünk, hogy emberi és etikai mércéink szerint ha már a kisemmizettek nem járhatnak jól, és a jelenből visszalátogató Dana is rengeteget szenved - de legalább a rajtuk élősködőknek is rossz végük legyen... Nagyon sikeres könyv lett: Octavia Butler egy ismert és sokat olvasott író (elsősorban scifi íróként), és ez a legsikeresebb könyve. Középiskolai, órai tananyag. (Ez azt jelenti, hogy választott tananyag: az USÁban ilyesmire nem szokás központi rendelkezéseket hozni.) Nem tudok nem egyetérteni: ezt a könyvet mindenkinek érdemes alaposan elolvasni és megemészteni, bőrszíntől és meggyőződéstől függetlenül....more
Atwood az egyik író, aki mindig érdekesen és közvetlenül és humorral nyúl a legkülönfélébb - és többnyire érdekes,, de nagyrészt vegyes irodalmi meg kAtwood az egyik író, aki mindig érdekesen és közvetlenül és humorral nyúl a legkülönfélébb - és többnyire érdekes,, de nagyrészt vegyes irodalmi meg közéleti meg mikor milyen témához, néha a saját írásairól, életéről, de Shalespearetől a sarkvidékig tényleg nagy a szórás. Valószínűleg akkor is szívesen és kíváncsian olvasnék, ha egy zacskós kefirről írna. Mert aki tud, az tud. Na jó, volt olyan részletes többrészes esszé kanadai íróról akit sosem olvastam vagy ismertem, amit átlapoztam, de könyörgöm, van itt vagy 60 írás. Elképesztő ez az esszésorozat, a korábbi gyűjtemény is szuper. ...more
Problémaköteg, egy problémakötet. Eleve: hogy egyetlen ügyről, egy méltó ügyről szól, mint életről, élet, ügy, érzékenyítés, aktivizmus. Nekem ez szemProblémaköteg, egy problémakötet. Eleve: hogy egyetlen ügyről, egy méltó ügyről szól, mint életről, élet, ügy, érzékenyítés, aktivizmus. Nekem ez szembemegy a lírával, én erről inkább prózában tájékozódom, erről a sok jogos és körültekintően megfogalmazott közölnivalóval. Kétélű dolog, hogy ennyire fontos legyen ez a kötet most. És a borító, a rányomtatott fóliaminta. (Egy becsomagolt erdő?) Van ebben univerzális bőven, de mégis: ez nagyon kontextuserős kötet, kitartott, következetes körbejárása egy vallásos és homoszexuális ember életproblémájának ma Magyarországon. Elmondja, elmagyarázza, körbejárja, szemlélteti. Igaza van. Nekem ez felemás. Egyfelől hogy kritikán felül helyezkedik: hát akinek ez nem annyira tetszik, az homofób, nem szolidáris, egyáltalán: nem érzékeny. Nem illik nem tetszenie. De hát ez eléggé bekorlátozza a szerzőt és olvasót egyaránt, ez nekem nem komfortos. Mégis nagy tisztelettel írok most Kupihár Rebeka kötetéről, bármilyen vegyes érzésekkel is. Még szerencse, hogy nem ennyire homogén ez a kötet. Találni benne (ilyen kekec, finnyázó olvasónak is mint én lettem, soksok év aktivistáskodás és lassan ugyanannyi év fanyar hátrébblépősség mellett), akit nem lep meg a téma, nem botránkoztat meg a társadalmi moral nonsense, talán még kicsit irritál hogy a gyerekvállalás körüli nyünnyögéssel mégis mi a frászt kezdjek tudatos gyermektelenként de hát oké belefér - szóval még ilyen dioptriával is találok benne olyan verset, talán csak párat, ami betalál. Amire azt mondom igen, nem csak abból áll a világ hogy igazság van meg igazságtalanság (pedig van bőven), hanem mindenirányú elbizonytalanodás és megválaszolhatatatlanság, vagy éppen tényleg szépre eltalált szöveg, vagy olyan irónia amin szívből együttérezve nevetek. Jó, hogy van ez a kötet, és jó első kötet, borzasztó kitárulkozó, vállaltan kiszolgáltatott, all-in. Bevállalós. Csak ne lenne köré ez a közélet, ez a nyomorúság, hogy huszon- vagy hány éve hogy erről beszélünk és olvasunk, és írunk is, és mégis mindig csak muszáj nekimenni saját testtel és minden szavaddal ugyanannak az egyre sötétebb jégnek. Az ám, hazám....more
Újraolvastam. Először még talán a megjelenése évében, vagy nem sokkal azután olvashattam, vagyis nagyjából 20 éve. Meglepően kevésre emlékeztem, és peÚjraolvastam. Először még talán a megjelenése évében, vagy nem sokkal azután olvashattam, vagyis nagyjából 20 éve. Meglepően kevésre emlékeztem, és persze egészen más arányokban, de arra jól, hogy ezt a könyvet érdemes lesz újrajárni. Szomorkás, humoros, alapos és pesszimista, életigenlő narráció, abszurdba hajló hatalmi intrikák, vallási és gazdasági vérremenő küzdelmek, az antiszemitizmus korabeli anatómiája, és elképesztően brutális mészárlások. Uri története amellett, hogy kalandos életút, egy zsidó szempontú körkép az addigra már jócskán hanyatlásnak induló Római Birodalomról. Mint ilyen, rettentően ki van vattázva, nevek és rangok és politikai intrikák és közéleti események sokszor követhetetlen zuhataga - bár nagyon távoliak és az ókorászokon kívül mindenkinek idegenek ezek a fennforgások, az élmény valahogy csak olyan mozaikosan hat, amilyen a világ ma is. Kevés van ami ne lenne a mai olvasónak (mégis) ismerős. ...more
Miután kiolvastam Karin Tidbeck elképesztő regényét, másnap arról ábrándozok, hogy Berolék Annája, a bizottság által részben kanonizált és részben eltMiután kiolvastam Karin Tidbeck elképesztő regényét, másnap arról ábrándozok, hogy Berolék Annája, a bizottság által részben kanonizált és részben eltüntetett népszerű költőnő, szóval ez a köztiszteletű próféta, mint ahogy a központból ideküldött Vanja számára is kiderül (talán a könyvtáros vagy Ulla meséli?) az új kolónia konspiratív exódusza napján hátrahagyott egy manifesztót. Ennek tartalmát végülis nem ismerjük meg, Amatka tanácsa ugyanis gondosan eltüntette, és már nincs aki felidézné, hogy is történt az egész titokzatos "baleset". Még utóbb maga Berolék Annája sincs abban a helyzetben-halmazállapotban hogy a régi önmaga elképzeléseit ismertesse. Pedig micsoda manifesztó lehetett! Amatka egy előretolt kis kommuna, ahol - mint minden pionírtelepen - egy központi bizottság irányít lényegében mindent. Az olvasó valóság-horizontjaitól eltérően, ez a totalitárius rendszer olyan emberek szabadságát korlátozza, akiknek a miénknél (a "régi világnál") nagyobb szabadsági fokuk is van: egyfajta szómágia útján tudják a tárgyi valóságukot alkotó gyári tömbanyagot alakítani, a puszta verbalitás és képzelőerő igen tág határain belül. Egy kiskanál vagy egy pokróc vagy egy ajtó stb úgy marad az ami, hogy folyton meg kell nevezni, jelölni, máskülönben felbomlik, egy tócsányi szörnyű űrtakony lesz belőle. A biztonság és a köz java azt diktálja, meglehetős nyomatékossággal, hogy mindent alaposan meg kell őrizni a ráruházott alakban, és mindennemű mulasztás bűn, a megbízhatatlan egyéneket pedig előbb-utóbb eljárás alá vonják, mert ugyebár az ember a legfőbb erőforrás, ám a köz javát kell mindenben előrevalónak venni, mert szolidaritás, és hurrá! (Ilyenkor ajánlatos, bár természetesen nem deklaráltan kötelező, lelkes Hurrával felelni.) Az egyéni szabadságvágy nekifeszül ennek a biztonsági játéknak, és Tidbeck bizony végigvisz a szerelem és árulás mozzanatain, de a lelki kiegyensúlyozottságot zsarnokian propagáló kommunizált családi viszonyokon is. A fő kitörési irány mégiscsak a már emlegetett költészet és az írás: a beszélt és írott nyelv kreatív és szabad használata. Ezeket a spontán kitüremkedő egyéni színfoltokat sem cenzúra, sem toronymagasra emelt bürokrácia nem tudja visszafogni, sem "biztonságos" keretek közé retusálni. Pedig minden erejével azon van. Vanja, az elbeszélő, épp egy kialakulóban levő iparág, a szabad termelés tervkereskedelmi lehetőségeinek felkutatása hozzák Amatkába, ebbe a fagyos agrártelepre. A helyiek higiéniaitermék-használati szokásairól gyűjt adatokat, majd a gombatermelők ekcémás tüneteinek kezeléséről, szóval nem éppen forradalmi figura. Bár nagyon szórakoztató, ahogy szinte tanácstalanul áll az alapvető piackutatás ismeretlen egyenlete előtt - szinte súgni támad kedve az embernek... Összeakad egy helyi nővel (az azonos nemű párkapcsolat nem tabu, hiszen mindenkit lombikkal szaporítanak, akár kedve tartja akár nem: kell az ember!), és a szerelemtől felbátorodva ottmarad telepesnek. A könyvtárban pedig nem csak ekcémás gombafarmerekről tájékozódik - akár elbeszélői, akár olvasói mércével egyre furcsább lesz minden. Tidbeck novelláit is nagyon szerettem, ez a regény pedig pont akkora minőségi ugrás a két formátum között, ami megérte a sok ráfordított évet. Felidézi bennem az 1984, a Fahrenheit 451, de akár Atwood és a Szolgálólány meséje, vagy a kiváló A nap magja világait és problémáit, ezek ugyanis a disztópia zsáner-árnyékát játszva (ha nem is könnyedén) átugorva, a disztópiát kortárs mitológiaként kiterjesztik az ember, a világ és a társadalom, politika és egyéni szabadság, de elsősorban is a nyelv, a kreativitás és az emlékezet egzisztenciális kérdéseire. Az Amatka pedig ebben a mezőnyben teljesen eredeti és univerzálisan irodalmi regény. Tidbeck látomása (szinte ellentézisképp az orwelli Újbeszél-manifesztóval) nem a nyelv politikailag irányított korlátozására fut ki, nála a kreatív egyéni nyelvhasználat valójában az egyetlen és totális eszköz a változásra, a szabadságra és a velejáró kockázatra, ami nélkül a túlélés biztonságos játszótere valóban egy infantilizált játszótér csupán... Igazán hasznos pionír ez a Tidbeck, elvtársak, de vigyázni kell, nehogy furcsa ötleteket keltsen az olvasó népben - ne adjunk neki figyelmeztető célzásképp valami kitüntetést?...more
Vegyes versélmények - volt aminek elkapott a hangulata, és volt aminek meg nem. A nyelvet és a témákat biztos kézzel pakolássza a költő, van ahol képlVegyes versélmények - volt aminek elkapott a hangulata, és volt aminek meg nem. A nyelvet és a témákat biztos kézzel pakolássza a költő, van ahol képletes, van ahol morbid, kétségtelenül versek és jól meg vannak írva, de nekem ez személyesen nem sokat ad: érdeklődve elolvastam....more
Érdekes könyv, véletlenszerűen kaptam fel a könyvesboltban (és ilyen és régen volt már!). Eltartott egy darabig, amíg végigmutálódott ez a szöveg néháÉrdekes könyv, véletlenszerűen kaptam fel a könyvesboltban (és ilyen és régen volt már!). Eltartott egy darabig, amíg végigmutálódott ez a szöveg néhány zsáneren: krimi, gyerekkortörténet, kalandkönyv, pszichothriller, scifi. Végülis mindez együtt, egy meseszerű és kissé kaotikusan megkavart, tematikusan dezorientált forgaatókönyvbe gyúrva. A főhős és elbeszélő előbb saját, demenciával élő (illetve haldokló) anyját hajkurássza, majd egész sajátéletbeli rejtély-sorozat bomlik ki, hallucinációkkal és világjobbító fantáziákkal, meg titkosügynökösdivel tarkítva. Továbbá óriási könyvtárak, mutáns macskák, Stasi, Star Trek, urbanisztika, és mesebeli mondókák, karnevál üzemmódban. A finn Enyészfolyam fiktív középváros jelene és jövője amolyan Alíz Csodaországban, ahogyan Agatha Christie egy ópiumos gyógykúra során esetleg megírta- persze finn nyelven, de szerencsére a magyar fordítás (A furcsa macska napja, ford. Bába Laura) megkönnyíti az olvasó dolgát. Ha a könyv nem is. :)...more
Loading...