Å·±¦ÓéÀÖ

“...a hullámok monoton bukdosása a parton, mely többnyire ütemesen s megnyugtatóan kísérte gondolatait, ahogy ott ült gyermekei körében, már-már vigasztaló ritmust verve, s akár ha a természet hajtogatná egy régi-régi bölcsÅ‘dal szavaival: "Nem hagylak el - megvédelek...", máskor viszont hirtelen, váratlanul, s fÅ‘leg ha figyelme elterelÅ‘dött épp a pillanatnyi teendÅ‘rÅ‘l, mintha egyáltalán nem sugallt volna ily vigaszos jelentést, nem, de mint kísérteties dobok pergése, szólt az élet mértékeirÅ‘l, hogy aki hallja, a pusztulásra gondoljon, itt e szigetére, a tenger ölén, s Å‘t magát arra figyelmezteti, hogy napjai hiába telnek hol ezzel, hol azzal a valóságos kis teendÅ‘vel, anyagtalanok csak, mint a szivárvány - ez a monotonság, mely tompán rejlezett eleddig más hangok mögé, most egyszerre ott dübörgött, mint hatalmas üregben, a fülében, s Å‘ maga óhatatlan borzadállyal kapta fel nyomban a fejét.”
― Virginia Woolf, To the Lighthouse

“Részei lettek annak a valószerűtlen, de átható és izgató mindenségnek, ami a szerelem szemével nézve a világ.”
― Virginia Woolf, To the Lighthouse

“...érezte, igen, hogy az élet, mely elkülönült kis események sorozata, s ezeket egyenként, sorjában éljük át, kígyózó-hullámzó egész, mely hol feldobja, hol sodorja magával az embert, s a partra csobbantja végül.”
― Virginia Woolf, To the Lighthouse

“Szerelem ez, gondolta Lily, ahogy mintha vásznával bíbelÅ‘dött volna, párolt és leszűrt szerelem; szerelem, mely tárgyát megragadni sosem akarná; szerelem, amit matematikusok éreznek képleteik, költÅ‘k verssoraik iránt, és mintha az lett volna a célja ennek a szerelemnek, hogy a világon szétoszolva az emberüdv része legyen.”
― Virginia Woolf, To the Lighthouse

“Van, ahogy van, a dolog most már valahogy biztos csakugyan van.”
― Virginia Woolf, To the Lighthouse

“Ãœgylet bonyolítódik, Å‘ áll az egyik oldalon, az élet a másikon, s ezen a csereüzleten mindig is Å‘ akart nyerni; olykor elbeszélgettek (ha Å‘ egyedül ült); akadtak, emlékezett rá, nagy békülési jelenetek; hanem többnyire, s ez különös, be kellett vallania, azt érezte, hogy amit életnek nevez, rémséges, ellenséges, lecsap ránk, ha hagyjuk.”
― Virginia Woolf, To the Lighthouse

“...kardjának élét az élet felé fordítva...”
― Virginia Woolf, To the Lighthouse

“S úgy érezte, megint kettesben, szemtÅ‘l szembe kerültek, Å‘ maga s ellenfele, az élet.”
― Virginia Woolf, To the Lighthouse

“Mint minden érzés, mely felénk irányul, gondolta Mrs. Ramsey, ez is csak szomorúságot okozhat.”
― Virginia Woolf, To the Lighthouse

“Nem állt össze semmi. Minden elkülönült. S így minden rá várt, erÅ‘feszítést tenni, hogy összeálljon, megmozduljon, létrejöjjön bármi.”
― Virginia Woolf, To the Lighthouse

“Obviously, a lot of people involved with Volkswagen's emissions were aware of the diesel car software cheat. One has to wonder how many of them tried to stop it and perhaps were demoted or lost their jobs over trying to prevent the secret Volkswagen car emissions fraud?”
― Steven Magee

“To purchase a Volkswagen, customers were required to make a weekly deposit of at least 5 Reichsmarks into a DAF account on which they received no interest. Once the account balance had reached 750 Reichsmarks, the customer was entitled to delivery of a VW. The DAF meanwhile achieved an interest saving of 130 Reichsmarks per car. In addition, purchasers of the VW were required to take out a two-year insurance contract priced at 200 Reichsmarks. The VW savings contract was non-transferable, except in case of death, and withdrawal from the contract normally meant the forfeit of the entire sum deposited. Remarkably, 270,000 people signed up to these contracts by the end of 1939 and by the end of the war the number of VW-savers had risen to 340,000. In total, the DAF netted 275 million Reichsmarks in deposits. But not a single Volkswagen was ever delivered to a civilian customer in the Third Reich. After 1939, the entire output was reserved for official uses of various kinds. Most of Porsche’s half-finished factory was turned over to military production. The 275 million Reichsmarks deposited by the VW savers were lost in the post-war inflation. After a long legal battle, VW’s first customers received partial compensation only in the 1960s.”
― Adam Tooze, The Wages of Destruction: The Making and Breaking of the Nazi Economy

“No, I don't work here, I'm taking pictures of messy bathrooms for a photo essay on the American West. But I'm always up for clean, so if you want to pitch in, I've got Pine Sol and a sponge in my car... It's that VW microbus parked next to the dumpster, and you don't need a key, just pull hard.”
― Pansy Schneider-Horst